Mit jelent ma jó vezetőnek lenni, és melyek a felelősségvállalás legújabb árnyalatai? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat mai posztunkban.
Az életünk és a munkánk is merőben átalakult az elmúlt közel két hónapban, ami a vezetők szerepét is a korábbitól eltérő megvilágításba helyezte: máshol van a fókusz, mint korábban, mivel a kollégáknak is másra van szükségük. Hogy pontosan mire, azt Szigeti Nikolettával, a Profession Services üzletágvezetőjével járjuk körbe.
Kezdjük az alapokkal
A jelen helyzet olyan, mint egy komplex, sokismeretlenes, ráadásul folyamatosan változó egyenlet: ami néhány héttel ezelőtt még hibátlanul működött, keretet adott a közös munkának és ösztönzően hatott a munkavállalókra, az mára okafogyottá, sőt akár terhessé is válhat, miközben új igények születnek, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül. A bizonytalanság lett a biztos pont, amire vezetőként nem könnyű reagálni, mégis elengedhetetlen.
Szigeti Nikoletta
a Profession Services üzletágvezetője
Iparágtól és cégtől is függ, hogy milyen mértékben alakul át a vezetői szerepkör és a felelősségvállalás milyensége, azonban a helyzet garantáltan mindenkit érint. Ma az együttműködés elsődleges alapja a bizalom, ahogy a stabilitás is fundamentális igény, amire valamennyi munkavállalónak szüksége van – ennek megteremtése lett az elsődleges vezetői feladat.
Rugalmas határok
Onnan indulunk, hogy transzparens, koherens, következetes kommunikációt kíván ez az új felállás a felsővezetőktől és a középvezetőktől egyaránt, itt azonban nem állhatunk meg, ugyanis a határokat és a szabályokat is újra kell írni. „Jelenleg mindannyian egy lépéssel beljebb vagyunk egymás életében, látjuk egymás lakását, kertjét, családját, kutyáját, ami egyrészt egy láthatatlan bizalmi szálat is teremt, azonban óriási kihívásokat is rejt, hiszen nem mindegy, mennyit is adunk magunkból és meddig engedjük be egymást a privát szféránkba. Vezetőként nem elegendő megalkotnunk az új irányelveket, de példát is kell mutatnunk, hiszen az egyébként is sérülékeny munka-magánélet egyensúly most kiemelt figyelmet érdemel” – fejti ki a vezető.
Hogy meddig tart a jótékony kontroll, illetve a törődés, és hol fordul át mindez zavaró, feszültséget keltő számonkérésbe, az függ a cég kultúrájától, de főleg a csapattól, mi több, egyénileg is változhat, amit vezetőként a digitális térben is tudni kell letapogatni és rugalmasan lekövetni. „Lényeges a vállalaton belüli közös értékrend lefektetése, a közös szabályok és megoldások megalkotása, tekintettel arra, hogy ami eddig működött, az jelen viszonyok között nem feltétlenül fog. Megváltozott a munkavégzés üteme is, van, aki most a korábbinál nagyobb hatékonysággal tud dolgozni, míg mások számára a család és a munka összeegyeztetése felülírja az eddig betartható kereteket. Mindkettő rendben van – ezt tudni kell elfogadni” – hangsúlyozza interjúalanyunk.
Árulkodó gesztusok
Ha vezetőként nem kezdeményezünk váratlanul videóhívást, nem várunk választ az este hat után küldött levelekre, sőt, este hat után már nem is küldünk levelet, azzal nagyon sokat tehetünk a munkavállók jó közérzetéért, kiiktatva a rendszerből az állandó frusztrációt okozó faktorokat, arról nem is beszélve, hogy milyen fontos üzeneteket hordoz mindez a valódi bizalom és a dolgozói felhatalmazás mezsgyéjén. „Úgy gondolom, ez a helyzet igazi pozitív hozadéka, aki ugyanis eddig bizalmatlan volt a kollégáival, az most megtapasztalhatja, hogy másképp is lehet eredményes a munka, ami akár szervezeti szinten is hozhat változásokat: a munkaidőről a teljesítményre helyeződhet a fókusz, az ezt lekövető bérstruktúra pedig a dolgozói motivációra is hatással lehet” – vélekedik a szakember.
A négyszemközti beszélgetések és visszajelzések is felértékelődtek az elmúlt hetekben Nikoletta szerint: „Korábban is fontos volt a beszélgetés a kollégákkal, most viszont kizárólag így szerezhetünk információt a hogylétükről, a motivációjukról, az esetleges nehézségeikről és szükségleteikről. Ugyanígy kiemelten kell kezelnünk a visszajelzéseket is: míg korábban elég volt egy mosoly, egy pillantás, ma időt kell dedikálnunk és platformot kell teremtenünk a visszacsatolásoknak. Használjuk rendszeresen a közös chatet, mert egy találó emoji, vagy egy köszönő mondat is nagyon sokat ad most a kollégáknak, egy videóhívásról nem is beszélve. Azért is ajánlott ezekkel élnünk, mert jelenleg a sikerek száma is kevesebb, vagyis amellett sem mehetünk el szó nélkül, ami korábban magától értetődőnek számított.”
A motiváció új eszközei
A fentiek tükrében nem meglepő az az állítás, hogy motiválni is másképp lehet, mint korábban, ráadásul az eddig alkalmazott eszköztár sem állja már meg maradéktalanul a helyét. „Míg március 11. előtt a home office és a kibővített internetcsomag komoly ösztönző erővel bírt, ma már ezek a munkavégzés engedhetetlen elemei, de ugyanígy nem a legjobb megoldás például az utazás támogatása sem. Új eszközökre van szükség, mégpedig annak megfelelően, ami jelenleg szolgálja a munkavállalók jóllétét, vagyis hatékonyan reagál az aktuális igényeikre, ehhez pedig együtt kell lüktetnünk velük” – osztja meg a vezető.
Vizsgáljuk meg, mi hiányzik most a legjobban a kollégáknak, és arra induljunk el, de oly módon, hogy megtartsuk a korábban már emlegetett egyensúlyt, vagyis ne akarjunk jobban beavatkozni az életükbe, mint amennyi valóban motiválóan hat rájuk. „Amit biztosan pótolnunk kell, az a társaság: nálunk például nagyon jól működik a közös reggeli kávéház, amihez fakultatív a csatlakozás, és megadja azt a hangulatot, amikor reggel még kissé kótyagos fejjel keringünk együtt a kávégép körül. Szintén az összetartozás érzését erősíti, ha megünnepeljük a születésnapokat: ez a mi esetünkben egy fél órás, virtuális borozással történik” – sorolja Nikoletta.
És folytatja még néhány bevált gyakorlattal: „Mivel nagyon kevés inger ér minket, minden feltöltő lehet, ami visszahoz valamit a vírushelyzet előtti hétköznapjainkból, például a közös edzés lehetősége, vagy a nyelvtanulás, de azt tapasztalom, hogy a kollégák is nagyon kreatívan és proaktívan találják meg az új kapcsolódási pontokat.”
A kihívások hálójában persze azt is ajánlott tudatosítanunk magunkban és kollégáinkban is, hogy a vezető is ember: neki is van magánélete, esetleg családja, vagyis úgy kell elérhetőnek és kiszámíthatónak lennie, hogy ő is egyensúlyban maradjon, mert csak így tud helytállni jelenlegi szerepében.
Készítette: Istók Nikoletta
