HR-stratégia

A munkajogász válaszol: orvoshoz munkaidőben

2019. 02. 19.

A rosszullét, a betegség nem ismeri a munkaidőt, vagyis bárkivel előfordulhat, hogy a munka mellől azonnal orvosi vizsgálatra vagy kezelésre kell mennie. A téma jogi hátteréről, kötelezettségeinkről és a mérlegelendő esetekről Dr. Goda Mark ügyvédet és munkajogi szakjogászt kérdeztük.

A jogszabály szerint

A Munka Törvénykönyve elég szűk körben rendezi azokat az eseteket, amikor egyértelműen indokolt, hogy kollégánknak orvoshoz kell mennie, mégpedig munkaidőben.

Dr. Goda Mark

ügyvéd és munkajogi szakjogász

A jogszabály két esetet említ. Az egyik ilyen a véradás, amikor legfeljebb négy órára mentesül a munkavállaló a munkavégzés kötelezettsége alól. A másik opció pedig a kötelező orvosi vizsgálaton való részvétel, ami a munkaköri alkalmassági vizsgálatot, vizsgálatokat takarja, vagyis annak ellenőrzését, hogy a munkavállaló egészségét tekintve alkalmas-e a munkakör betöltésére. Ezek jelentik tehát a kiindulási pontot, minden egyéb helyzet, amikor a munkavállalónak orvoshoz kell mennie, magányügynek minősül, és alapvető elvárásként ezeket a vizsgálatokat, kezeléseket lehetőség szerint a munkaidőn kívüli időpontra kell időzíteni – kezd bele a témába Dr. Goda Mark.

Kérdéses esetek

Természetesen az élet nem mindig egyszerű: számtalan egyedi helyzet adódhat, amikor is munkáltatóként mérlegelnünk kell, mi a legmegfelelőbb megoldás, amely a munkavállaló érdekeit is szolgálja, ugyanakkor fennakadást sem okoz a munka menetében. „Talán ezek közül a legegyszerűbben kezelhetőnek tekinthetjük azt a felállást, amikor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy egy munkatársunk beteg lehet, mert például erősen köhög. Amennyiben felmerül a keresőképtelenség gyanúja, akkor járunk el helyesen, ha az érintett dolgozót a munkahelyről haza vagy orvoshoz küldjük, ugyanis munkaadói kötelezettségünk a munkavállalók számára biztonságos munkavégzési helyet teremteni, vagyis meg kell akadályoznunk, hogy a köhögő kolléga miatt a többiek is megfertőződjenek” – osztja meg a munkajogász.

Gyakori, hogy amiatt kell egy munkavállalónak munkaidőben orvoshoz mennie, mert nem kap máskorra időpontot. „Ha egy olyan vizsgálatról van szó, amely munkaidőn kívül nem végezhető el, mert az orvos akkor nem rendel, vagy irreálisan hosszú időt kellene várni egy ilyen időpontra, akkor nem várható el az érintettől, hogy azt fogadja el. Hasonló érvényes olyankor is, amikor egy munkavállaló beteg, de nem keresőképtelen, mert például eltörött a lába. Járógipsszel ettől függetlenül be tud menni a munkahelyére és tud irodai munkát végezni, azonban ha a gipszlevétel miatt munkaidőben kell orvoshoz mennie, mert csupán egy-két héttel később lenne lehetősége ezt munkaidőn kívül megtenni, akkor szintén ajánlott együttműködnünk vele” – sorolja a szakember.

És hozzátesz két további jellemző helyzetet is: „Szülőként is arra kell törekednie a munkavállalónak, hogy amennyiben akkut probléma nem áll fenn, gyermeke orvosi vizsgálatát, például egy fogorvosi szűrést, munkaidőn kívül bonyolítsa le. Viszont, ha az illető munkavállalót váratlanul felhívják az óvodából, mert gyermekét baleset érte, vagy belázasodott, akkor egyértelmű a helyzet, és a lényeg, hogy a szülő mielőbb intézkedhessen. Kérdésként szokott még felmerülni a vérvétel is. Éhgyomorral kell a vizsgálatot elvégezni, ezért nem elvárható a munkavállalótól, hogy ilyen körülmények között, akár fizikai erőkifejtéssel járó munkát végezzen egész nap, mivel ez egészségi kockázatot jelenthet a munkavállaló számára és fokozza a munkahelyi baleset veszélyét.” 

Kényes kérdés

Fontos tudnunk, hogy a munkavállaló betegsége, vagy az, hogy milyen kezeléseket kap, teljes mértékben magánügy, amire munkáltatóként rá sem kérdezhetünk. Az éremnek van azonban egy másik oldala is: ha munkaadóként nem tudjuk, miért is kellene egy adott napon kollégánknak orvoshoz mennie, nem is tudunk együttműködni vele – hívja fel az ellentmondásos helyzetre a figyelmet Dr. Goda Mark.

Ez jellemzően azokon a munkahelyeken okoz komoly problémát, ahol nincs meg a kellő bizalom a vezetők és kollégák között. Törekedjünk tehát a kölcsönösség értékein nyugvó viszonyrendszert ápolni a dolgozókkal, és ha szükséges, értsük meg félszavakból is, ha az érintett nem szeretné részletezni, mi is áll a háttérben. „Természetesen az is igaz, hogy ha a munkavállaló nem tud valós, nyomós indokot felmutatni, amiért épp délelőtt tíz órakor kell, mondjuk fogorvoshoz mennie, akkor jogosan mondunk neki nemet” – egészíti ki a korábbiakat interjúalanyunk.

Hol a határ?


A legtöbb munkahelyen vannak olyan munkavállalók, akik az átlagnál gyakrabban keresik fel az orvost aktuális panaszaik miatt, vagy akiknek a gyermeke nyomja rendszeren a betegágyat. A szakember szerint viszont azért mert valaki visszatérő jelleggel beteg, vagy a gyermeke betegszik le újra és újra, munkáltatóként nem részesíthetjük semmilyen hátrányban, ahogy ez a munkaviszony megszüntetésére sem ok. „Attól, hogy valakit három hónapon belül már nyolcadszor szólítja el munkahelyéről gyermeke betegsége, maradjunk vele megértőek. Amire viszont ajánlott odafigyelni, azok az igazolások: ezeket minden esetben kérjük be, ezek hiányában számon kérhető az érintett, aki munkajogi következményekkel is számolhat. Ez lehet írásbeli figyelmeztetés, de igazolatlan távollét esetén a munkaviszony megszüntetése is szóba kerülhet.

Ahogy a fentiekből kiderül, a jogszabály által kifejtett két eseten túl a munkáltató egyéni döntésén múlik, hogyan is jár el, tehát az emberi tényező szerepe rendkívül nagy a kérdésben. Egy biztos: a tiltás hosszútávon garantáltan nem működőképes, míg a vezetők ésszerű keretek között empatikus viszonyulása a velük egy csapatban dolgozókhoz nemcsak a munkavállalói elköteleződést erősítheti, de nagy eséllyel csökkenti a távollétek számát is.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag - Még nincs értékelve
Betöltés...

Értesítést kérek az új bejegyzésekről

Kapcsolódó cikkek