Humán vs. Robot – ideje felébredni!
Paróczay Balázs, a Profession HR konferencia tartalmi felelősének cikke
Végy elő egy rácsos papírt, és rajzolj rá egy szimmetrikus kupolát. Nah… első ránézésre úgy néz ki, valahogy így találhatták ki anno jeles szociológusok a technológiai adaptációs görbét. Jó, egy kicsit talán egyszerűsítettem most.
Ismerjük a dolgot, nem?
Vannak az innovátorok (bal szélső kis szegmens): azok a cool-ok és kevesek, akik benne vannak minden jóban. Akik anno ész nélkül megvették a Google Glass-t (MUHAHAAA!), akik minden vicik-vacak Chrome plugint egyből telepítenek (ezt ismerjük amúgy? méri, mennyi időt vesztegünk el közösségi oldalakon, pl.), akik rettegnek, hogy valami újról már megint lemaradnak, hogy még ki se próbálták ezt vagy azt pedig, olala!, két napja ettől hangos a Facebook.
Azok a srácok és lányok (és fiatalos apu/anyukák vagy szinglik, zigóták, bárki (már ránézésről jól ismerjük őket)), akik nem restek hajnalban lesátorozni az Apple boltja előtt, amikor indul a nagy sales, az iOS 10 országos terítése. Jelen sorok szerény (#not) szerzője, én (Balázs) is ilyen vagyok, ilyen típus, sajnos vagy nem, néha (nem, sokszor), sok szempontból.
#foreveryoung
Ahogy haladunk jobbra, a kool kids-ek után jönnek azok, akik már az eszüket is használják a technológia kipróbálásánál (korai adaptálók), majd őket követi a korai tömegvásárlók szelete (early majority). Ez a három csoport, akikről állítható, hogy még időben, elég korán kapcsolatba lépnek a technológiával kiteszik a népesség 50%-át. A felét tehát.
Mert a fele után jön a másik fele (#ötvenafele), akik szuperlassúak (late majority) vagy épp annyira lusták (laggards), hogy sose fogják kipróbálni az adott technológiát.
A legutolsó kategóriában a lusták vannak tehát (laggards), azok, akik ma is az ezüstmetál Motorola készüléküket használják (elvégre csak törött a kijelzője – mi vele a baj?…), azok, akik nem szeretik a technológiai változást, ahogy a technológia átvette a hatalmat az életünk felett, akik világvégét kiáltanak minden trolimegállóban, ahol mindenki csak az okostelefonját bámulja (bámulja és simogatja, mintha csak a csaja volna), akik elutasítják és nem értik, mi a fenének kell annyi újdonság, annyi funkció, annyi gomb, mütyűr, ez a felgyorsult hülyeség, robotok, Csabi, ne csináld már! annyi izé, amit az arcunkba tolnak, mikor régen ugyanúgy mindent meg tudtunk csinálni, és mégis, mennyivel egyszerűbben. Egye meg a fészkes fekete fene! – mondják a lusták, sőt, tudod mit, tessék: #egyemegafészkesfeketefene!
És a világ így kerek, jin és jang, jobb és bal, gyors és lassú (stb.), és akkor ezt a post-ot itt be is fejezhetném, mondván, szeressük és tiszteljük egymást (#diversity), ma is tanultunk valamit, ennyi. Ennyi! Nekem ok, csak a HR-es szakma, fájdalom (de legalább nem csak a magyar (teszem hozzá gyorsan), mielőtt a szokásos magunkra-vagyunk-hagyva-és-tök-hülyének-tűnünk paranoiánk beütne), még ennél is rosszabbul áll a technológiához, mint mindez fönt.
A HR, világszinten, be van oltva a technológia ellen. Mintha ez egy fura kiválasztási szempont lenne. #csakazértse
Mintha az a HR-es, aki már csak egy kicsit is érdeklődik a tech iránt, bélyeget kapna, skarlát betűt, és idővel jól ki lenne utálva az amúgy-sosem-barátságos közösségben (Balázs csak túloz és viccel – a szerk.).
A Workology pár éve készített egy felmérést, hogyan helyezkednek el a HR-esek a technológiai adaptációs görbéhez viszonyítva, és rémület látni (ábra jobbra), hogy csak 30% teszi ki az amúgy életképes 50%-ot, tehát azokat, akik élnek, és időben, elég korán élnek a technológia adta lehetőségekkel.
(Legújabb vidónkban a technológia és a HR viszonyát tárgyaljuk, érdemes megtekinteni – a szerk.).
Az az 50%, akik lehetőséget látnak a technológiában, újat, jót, kipróbálnivalót, haladást, fejlődést, ötletet, innovációt, egyszerűsítést vagy épp könnyebbítést – egyszóval ez az egészséges 50% a HR világában épp hogy csak 30…
És mi lehet még ennél is rosszabb?! Na mi?
Hogy a lusták (laggards) 16%-a helyett a HR-esek 40%-a szinte elutasítja a technológiát, hárítja, nem szereti (és most, a profession kedvéért, igazán finoman fogalmaztam), fél tőle, és ki se – sose – próbálja.
Ez sajnos nagyon így van.
A legtöbb HR-es, akivel volt alkalmam beszélgetni (és nem csak itthon, szerteszét a világban), semmilyen szinten nem követi a HR technológia fejlődését. Senki soha nem beszél beszállítóval, partnerrel, fejlesztővel, csak úgy, merő szakmai érdeklődésből, csak azért, hogy tanuljon, hogy lássa, mi van még, mit lehet vagy lehetne még tenni, használni.
Mintha a HR technológia nem a HR életének része lenne, vagy ha mégis, akkor a szokásos rossz, az a valami, amit senki nem szeret, de csak megtűr.
Mikor gondolkodtál el, kedves Olvasóm, azon, hogyan tudnád automatizálni a HR-es folyamataidat? Mondjuk a beléptetést? A sok-sok on-boarding felület és papír-töltögetés helyett mindent gyorsan és egyszerűen, akár egy mobil applikáción lefuttatni… Vagy a tesztelés folyamatát? Vagy a teljesítmény értékelést? Hogy tán szakítsunk végre a semi-szubjektív menedzser-vezette értékelésekkel… #csakegypárpélda
Mikor használtál utoljára adatot, nagy-nagy adatot, ami csak a Te rendszereidből érhető el (teszem azt, csinálni egy pozíció életciklus-elemzést vagy bérfejlesztéssel kapcsolatos kimutatásokat, mondjuk, a bérfejlesztés éves változásának hatását megvizsgálni a toborzási csatornák sikerességére vonatkozóan, megnézted valaha? hülyeség?)…
Van ebben valami nagyon ijesztő. Vagy csak fura. Vagy én (Balázs) nem értem, miért jó ez így. Mert nem jó.
Mert a világ simán lehagy minket, megelőz. Mert a munkavállalóink valójában (meglepő?) emberek, akiknek 50%-a örömmel és gyorsan szokik hozzá és használja a technológia újdonságait. Mert az emberiség 84%-a előbb vagy utóbb hozzászokik az újhoz, megtanul pötyögni a telefonján, érti, mi az, hogy internet és így tovább és így tovább. Még a nagymamám is! Igen, még a Google Glass-t is megveszi ez a 84% – míg mi, HR-esek még mindig nem tudjuk, hol lehet egy csatolmányt feltölteni a rendszerbe… Az emberek nem félnek a technológiától, csak mi, HR-esek.
Mi lesz a HR-rel, ha a munkavállalók végleg lemondanak róla, ha megmarad egy olyan őskövület céges játékosnak, ami teljességgel életidegen?
Olvasóm (ha itt vagy még?), hogyan fogsz beletanulni, beleszokni ebbe a szép új világba, ha ennyire elutasítod ma a technológia létezését? Szabad nekünk ebben picit segíteni? Megengeded?
Gyere el a profession HR tech konferenciájára szeptember 26-án. Épp erről lesz szó. Épp ezért csináljuk, Neked!
Részletek itt, jegyek csak limitált számban kaphatók: https://www.profession.hu/hrkonferencia2017
Hamarosan jelentkezünk!
