Drága mulatság lehet az elbocsátás

31 országban vizsgálták, hogy mekkora kiadásokkal jár a munkáltatókra nézve egy alkalmazott elbocsátása (amennyiben az ügy bírósági eljárás nélkül zárul le), és milyen feltételekhez kötik a munkaviszony megszüntetését.

A magyar jog védi a dolgozókat leginkább

Nyugat-Európában nagyobb költségekkel járnak az elbocsátások, mint Kelet-Európában. Magyarországot azonban az indoklás nélküli - a magyar szabályok értelmében jogellenes - elbocsátással járó lehetséges maximális költségek tekintetében csak Írország, Svédország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Franciaország előzi meg. Vagyis a régióban a magyar szabályozás védi leginkább a dolgozókat a jogellenes elbocsátással szemben - derül ki a Deloitte Legal elbocsátásokkal kapcsolatos nemzetközi felméréséből.

A legtöbb országban a munkáltatók csak meghatározott jogcímeken bocsáthatnak el dolgozókat, és szigorú követelményeknek kell megfelelniük. Ez alól csak Belgium, Finnország, Svájc, az Egyesült Királyság, Dánia és Luxemburg jelent kivételt. A vizsgált országok több mint 60 százalékában a felmondási időre járó bér és a végkielégítés kiszámításának alapja a teljes juttatási csomag (éves alapbér, teljesítményarányos bér és természetbeni juttatások).

Mikor drága az elbocsátás?

A vizsgált államok legtöbbjében egyáltalán nincs, vagy alig van különbség az elbocsátás költségeit tekintve, akár egyéni, akár gazdasági okok miatt történik a felmondás. A vizsgált országok mindegyikéről elmondható, hogy elsődlegesen a szolgálati idő (az adott cégnél eltöltött évek száma) határozza meg az elbocsátás költségét.

Az országok több mint fele vagy a felmondási időre, vagy a végkielégítés összegére felső határt szab meg. Az elbocsátási költséget jelentősen növelheti a jogellenes elbocsátás esetén fizetendő kártérítés, amely akkor merül fel, amikor indoklás nélkül bocsátanak el egy munkavállalót. Az ilyen esetekben a költségtényező átlagosan legalább kétszer akkora, mint a "jogszerű" elbocsátás esetében. Írországban például ez az arány tízszeres is lehet, míg másutt (többek között Csehországban, Görögországban vagy Portugáliában) az indoklás nélküli felmondás nem jár jelentősebb költségvonzattal a munkáltatók számára.

A cégvezetőkre más szabályok vonatkoznak

A felmérésben résztvevő országok 60 százalékára igaz, hogy a cégvezetőkre nem érvényes az általános munkaügyi szabályozás, és a felek szabadon, a helyi vállalatirányítási szabályok keretein belül egyeztethetnek az elbocsátás feltételeiről. Az ilyen jellegű elbocsátásoknál jellemzően nem szükséges az indoklás.

Az országok több mint 70 százalékában (pl. Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban és a legtöbb közép-európai országban) az elbocsátott munkavállaló részére a felmondási idő biztosításán, valamint a felmondási időre járó béren túl végkielégítés is fizetendő.

Ezt mondja a magyar Munka törvénykönyve

"A legtöbb európai országban irányadó szabályokhoz hasonlóan a Munka törvénykönyve (Mt.) szerint is csak meghatározott jogcímeken bocsáthatnak el dolgozókat a munkáltatók, és szigorú követelményeknek kell megfelelni ezen a téren. Felmerülhetnek személyes és munkavégzési problémák, de a cég működésének változása is indokolhatja az elbocsátást. A magyar alkalmazottak felmondási ideje - attól függően, hogy mennyi ideig tartott a munkaviszonyuk - minimum 30, maximum 90 nap. A végkielégítés mértéke pedig - szintén a megszűnő munkaviszony hosszának függvényében - a dolgozó távolléti díjának akár hatszorosa is lehet. Így nálunk is, mint Európa országainak döntő többségében, elsődlegesen a szolgálati idő, az adott cégnél eltöltött évek száma határozza meg az elbocsátás költségét" - emelte ki Dr. Szarvas Júlia, a Deloitte Legal hálózathoz tartozó ügyvédi iroda ügyvédje.

A Deloitte ilyen állásokat kínál a Profession.hu-n!

Hazánkban az új Mt. bevezetése lehetővé tette a végkielégítés mellőzését olyan esetekben, mikor a munkaviszony megszüntetésének oka a munkavállaló magatartása vagy valamilyen (nem egészségügyi) képességének hiánya. Ebben a tekintetben Magyarország a legújabb európai trendeket követi, ugyanis néhány európai országban hasonlóak a szabályok.

A jogellenes megszüntetés esetére meghatározott kártérítés maximális mértéke európai összehasonlításban még mindig nagyvonalúnak mondható Magyarországon. A szakértők szerint érdemes lehet megfontolni néhány nyugat-európai ország gyakorlatát: ha magas kompenzációt adnak az elbocsátani kívánt dolgozónak, nem szükséges megindokolni a "rendes" felmondást. Ez a megoldás flexibilitást adhat a munkáltatónak annak eldöntésében, ha egy munkavállalóval már nem kíván együtt dolgozni, ugyanakkor méltányos, az indokolt felmondáshoz képest kiemelt mértékű kompenzációt biztosíthat a számára.

Szemlézte: Durbák Ildikó

Címkék: munkajog, Munka törvénykönyve, elbocsátás, felmondás, végkielégítés