Ne mindig foglalkozzunk a munkahelyi kritikával!

Mindenki ismeri a mondást: ha soha nem fogadjuk meg a tanácsokat, soha nem fejlődünk. Ebben a megállapításban van igazság, de nehéz kiszűrni az építő kritikát, amikor a körülöttünk lévők nagy részének mindenről van véleménye.

A Harvard Business Review cikkének szerzője beszámol arról, hogy életében folyamatosan tanácsok, kritikák és visszajelzések özöne zúdult rá, de megtanulta ezeket megszűrni, mert - mint fogalmazott -, nagy részük vagy haszontalan, vagy kifejezetten romboló jellegű volt. A munkavállalók többsége nehezen birkózik meg a visszajelzésekkel, és sokan lehangoltak, kedvetlenek lesznek tőle.

Éppen ezért, mielőtt arra a megállapításra jutnánk, hogy nem vagyunk jók abban, amit csinálunk, íme 4 eset, amikor jobb, ha elengedjük a fülünk mellett a kritikát!

1. Amikor általános

A cikk szerzője az egyetem után a médiában kezdett el dolgozni, ahol politikai riporteri állásba került. Jó fogalmazó készsége miatt örömét lelte a munkában, de folyamatosan meg kellett küzdenie a szerkesztővel, aki kifogásolta a riport szövegét és mivel nem az ő ízlése szerint volt, sokszor csak annyit mondott: "Írd át!".

"A húszas éveim elején nyilván rengeteg mindenben fejlődnöm kellett, de a munkámban az egyik legnagyobb nehézséget az okozta, hogy kitaláljam, vajon mire céloz a szerkesztőm, amikor olyan általánosságokat vág a fejemhez, mint 'ez nem elég erős', vagy 'valami hiányzik ebből az anyagból'."  Ha azt vesszük észre, hogy a kapott visszajelzés értéktelen, mert semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, csupán azt fejezi ki, hogy az általunk letett munka az illető ízlésével nem egyezik, akkor nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül, mert a visszajelzés nem építő jellegű, nem tudunk fejlődni tőle.

Munkánk során számos kolléga, vagy akár nálunk jóval kevésbé tapasztalt munkatárs fog kritikai észrevételeket tenni munkánkra. Ha nem tudja megfogalmazni, pontosan mi is a "baj", akkor nem a mi feladatunk, hogy kitaláljuk, mi jár a fejében. 

2. Amikor pont az volt a cél, hogy különbözzünk

Ha azért kritizálnak minket, mert egy bizonyos témát úgy fogunk meg, mint még senki más és eltérünk a szokásostól, akkor érdemes elgondolkodni rajta, hogy a támadás magának az újításnak szól. A szerző beszámol arról, hogy hírleveléről többen leiratkoztak, megjegyezve, hogy szeretik a munkáját, de az e-mailek túlságosan közvetlen hangvételűek. A szerző ugyanis, az üzleti könyvek íróitól eltérő módon laza üdvözléssel és egy-egy sztár fotójával indította bejegyzéseit. 

"A marketing és márkaépítés világában alapvető, hogy ha mindenkinek tetszeni akarsz, a végén senkinek nem fogsz tetszeni." Ne akarjuk mindenkinek megfelelni, hozzunk egyedi, ránk jellemző döntéseket és ne szégyelljük személyes stílusunkat. Tudomásul kell vennünk, hogy az egyéniségünk kifejezésre juttatásával sokak tetszését elnyerhetjük, ennek ára azonban, hogy másokból ellenszenvet váltunk ki. 

3. Ha csak egyetlen ember véleményéről van szó

Könnyű fixálódni egy-egy negatív kritikusunk véleményén. A szerző egyik ismerőse szinte minden héten visszautalt az egy évtizeddel ezelőtt publikált könyvéről közölt negatív kritikára és pontosan idézte az újságban megjelent becsmérlő szavakat. Meg kell tanulnunk, hogy egyetlen ember véleménye, legyen az illető akármennyire befolyásos, nem biztos, hogy mérvadó. Ne fogadjuk el csak akkor, ha másoktól is hasonló visszajelzést kaptunk.

Az is nagyon gyakran előfordul, hogy a kritika valójában nem is nekünk szól, lehet, hogy az illetőnek rossz napja volt, vagy egyszerűen csak nem kedvelik azt a műfajt, amelyben írtunk, így akármilyen lett is volna az írás, belekötöttek volna. Az sem kizárt, hogy személyünk emlékezteti őt valakire, akivel a múltban konfliktusa volt. 

4. Amikor személyeskedő

Az internetes kommentárok és közösségi oldalon való bejegyzések esetén jobb, ha tisztában vagyunk vele, hogy az emberek olyan dolgokat is kimondanak, amiért a való életben nem biztos, hogy vállalnák a felelősséget. Az anonimitás adta védelem miatt rengeteg személyeskedő megjegyzés zúdulhat ránk, amelyeket nem szabad figyelembe vennünk.

A közösségi oldalakon ráadásul a rólunk készült fotókat és egyéb információkat is látják, így nem tudnak elvonatkoztatni a személyes szimpátiától, unszimpátiától. Általános szabály, hogy ha a kritikának van igazságtartalma, azt valószínűleg más, szakmaibb forrásokból is vissza fogjuk hallani - olyan formában, amely nem sérti önbecsülésünket.

Címkék: munkahely, konfliktus, vélemény, visszajelzés, kritika

Szemlézte: Fogas Krisztina