Nem vágynak álommunkára, csak pénzt akarnak keresni

Nem szeretnének űrhajósok vagy pilóták lenni a kisgyerekek, de azt pontosan tudják, hogy a jó munkakörnyezet és a barátságos légkör is fontos a fizetés mellett. A szülői példák és a mindennapi élethez kötődő élmények szerint alakítják a jövőképüket.

A mesékben és rajzfilmekben látott mesterségek teljesen eltűntek a válaszok közül - derül ki a Profession.hu kutatásából. Az állásportál fókuszcsoportos beszélgetéseken mérte fel, mit terveznek és mit tudnak a munka világáról az ovisok és az alsó tagozatos diákok.

Fontos a pénz

Hatéves kortól teljesen természetes a gyerekeknek, hogy a felnőtteknek azért kell dolgozniuk, hogy pénzt keressenek - derül ki a Profession.hu - Mi leszel, ha nagy leszel? című kutatásból.

"Az élet nem működhetne munka nélkül..." (Márk, 9 éves)

Azt, hogy a szülők mivel foglalkoznak, változó eredménnyel válaszolták meg a gyerekek. A családokban teljesen eltérő, hogy milyen szinten vonják be a gyerekeket a munkával kapcsolatos részletekbe, az azonban pozitív, hogy a legtöbbet akkor beszélnek erről, ha jó a munkakörnyezet, és a szülők jól érzik magukat a pozíciójukban.

Az ovisok és iskolások mind egyetértettek: a szüleik túl sokat dolgoznak, de erre szükség is van, hiszen aki többet dolgozik, az többet is keres.

"Pénzt keresnek az emberek, azért dolgoznak, hogy azon tudjanak ennivalót, ruhát venni... meg játékot!" (Marci, 7 éves)

A megkeresett pénzt minden kisgyerek olyan dolgokra költené, amellyel közvetlenül is kapcsolatba kerül. A játékok és édesség mellett azonban előtérbe kerültek olyan költségek is, mint az élelmiszer vagy a rezsi.

Mi leszel, ha nagy leszel?

A kérdésre a szülői példákat követve az építészen, a közgazdászon és az orvoson keresztül a rendszergazdáig minden fehérgalléros munkakör előkerült, míg az inkább élményalapon választott szakmák között a cukrász, a lovasoktató, a focista és a Lego-tervező kerültek elő.

A klasszikus kisiparos munkák (cipész, asztalos stb.), a magas presztízsű álomkarrierek (pilóta, űrhajós, kapitány stb.) közül egyet sem említettek a gyerekek. A kisvállalkozásokhoz kötődő munkakörökből a boltos került csak elő.

Élvezni a munkát

Sem az óvodás, sem a kisiskolás csoportokban nem merült fel a társadalmi különbségek kérdése, de érzékelik, hogy léteznek kisebb presztízsű munkakörök is. A munkanélküliséget és hajléktalanságot inkább az egyén felelősségének, mint a társadalom problémájának látják.

,,Olyan is lehet, hogy valaki nemcsak azért örül a gyárban, mert pénzt keresett, hanem azért is, mert megvették, amit csinált." (Lili, 6 éves)

A legkisebbeknek is nyilvánvaló, hogy léteznek izgalmas és unalmas munkakörök is, azt már nehezebben tudják megítélni, hogy melyik-melyik kategória. Többször is elhangzott, hogy az a legjobb munka, amelyhez jól értünk és meg is becsülnek érte. Azt viszont nem szeretnék, ha mindig ugyanazt kellene kötelességből végezniük.

Senki nem akar főnök lenni

,,Főnöknek lenni nem jó, mert akkor más emberek utálnak, amiért parancsolgatsz."  (Bence, 10 éves)

Főnök meglepő módon szinte senki sem szeretne lenni, mert sok felelősséggel jár, és mert a főnököket senki sem szereti. Az a sztereotípia, hogy a vezetők kevés munkával sok pénzt keresnek, nem került elő. A gyerekek azonban azt is tudják, mindig szükség van valakire, aki összeszedi a csapatot. Mindenki egyetértett, hogy másokkal együtt dolgozni sokkal jobb, mint egyedül. Csakúgy, mint játszani.

"A főnöknek gondolkozni kell. Mert úgy egy egész munkahely is összedől, ha mindenki azt csinál, amit akar. Mondjuk, van, aki csocsózik, van, aki pingpongozik, van, aki olvas, van, aki dolgozik. Minden." (Borcsa, 7 éves)

Szemlézte: Durbák Ildikó

Címkék: munkahely, álommunka, fizetés