Már egy rémálom a munkahelyem

Volt egyszer egy halász, aki hosszú éveken keresztül spórolt egy horgonyra, amellyel a munkáját akarta könnyebbé tenni. A takarékoskodásnak meg is lett az eredménye; egy gyönyörű arany horgonyt vásárolhatott magának. Izgatottan vitte új kincsét a hajójához, azonnal fel akarta szerelni és szerette volna kipróbálni a nyílt vízen.

Ahogy oda akarta erősíteni a hajóhoz, megcsúszott, és a hatalmas horgonnyal együtt vízbe esett. Süllyedt, süllyedt lefelé, húzta a horgony súlya. Persze nem akarta a kincsét elengedni, de hamarosan rájött, hogy vagy megfullad a horgonyával együtt, vagy elengedi és felrúgja magát a víz felszínére levegőért. Nem ment könnyen, de elengedte a horgonyt, és kiúszott a partra.

Másnap elmesélte a történetét a többi halásznak. Akik persze jót nevettek balszerencséjén. Hősünk ekkor azt mondta a kárörvendőknek: "Ahogy ültem a tenger fenekén az egész életem lepergett előttem és rájöttem, hogy mit kell ebből az esetből tanulnom. Vannak olyan emberek, akik a munkájukhoz úgy ragaszkodnak, mintha az is egy arany horgony lenne. Nem akarják elengedni, ... egészen addig szorítják, amíg elfogy körülöttük a levegő."

Ön hogy áll ezzel a kérdéssel?

Ha van egy jónak nevezett, rendszeres és korrekt bevételt biztosító munkánk a mai bizonytalan helyzetben, akkor ragaszkodunk hozzá? Ez teljesen érthető. A kérdés csak annyi, hogy hol van az a pont, ameddig valaki ragaszkodik, és mikortól kellene inkább elengedni azt az "arany horgonyt"? - teszi fel a kérdést Herczku Monika, a Profession.hu karrier-tanácsadója.

Nagyon nehéz elengedni az "arany horgonyt" jelentő munkát, különösen, ha nem is kötelező elengedni, hanem önként lehet lemondani róla. Ilyenkor rögtön az jut az ember eszébe: ott kell hagyni a szinte már családtaggá vált munkatársakat, akikkel olyan jól megismertük egymást az együtt töltött évek alatt. Vagy újra önéletrajzot kell írni, esetleg a régit felfrissíteni (a tanácsadó szerint érdekes, hogy ettől mindenki ódzkodik).

Az is problémás lehet, hogy ha beindulnak az interjúk, akkor hogyan és mikor menjünk el rájuk, hiszen nem lehet mindig szabadságot kivenni, és gyanússá sem szeretnénk válni a sok hiányzással. Egy szóval: nem könnyű a horgonyt elengedni, - különösen, ha aranyból van - és meghozni azt a döntést, hogy "megyek".

6 jel, hogy ideje távozni

1. Ha a munkájában már nem leli örömét
Régebben örömmel indult munkába, izgatták az Ön előtt álló feladatok, szerette, hogy fontos a munkája, hogy Önön is múlik egy üzlet megkötése, élvezte, hogy hozzájárul a cége sikerességéhez. Most viszont sokkal inkább az unalom és egyfajta fásult fáradtság érzete van reggelente. Az sem érdekli, hogy megkötik-e az új szerződést, sikerül-e hozniuk a tervet, vagy nem. Általánosságban: már semmi sem érdekli.

2. Minden változatlan
Próbált már változásokat, javító intézkedéseket bevezetni a saját munkaterületén belül, vagy javaslatokat tett az intézkedések bevezetésére, a folyamatok optimalizálására, az erőforrások hatékonyabb elosztására. Semmi sem történt. Vagy nem hallgatták meg, vagy nem indultak el a változások. Ön pedig elvesztette már a reményt. Hiába vannak a jó ötletek, a megvalósításukba mindig hiba csúszik. Választhat: marad azon a helyen, ahol a munka elosztása, a módszerek, a folyamatok nem javulnak, vagy keres egy új lehetőséget.

3. Nem lehet felfelé menni
Keményen dolgozott az elmúlt időszakban, szeretett volna előre lépni, magasabb beosztás, nagyobb fizetés, külön iroda volt a vágya. Vagy épp szeretett volna egy szakterületen belül elmélyülni és annak a témának a szakértőjévé válni. De hiába. Valaki beleült abba a székbe, amelyről azt gondolta, hogy Önnek járt volna. Az ismerős ismerőse, egy "csókos" került a pozícióba, aki miatt széttörtek az álmai.

4. Elveszítette a befolyását
Akik régebben odafigyeltek minden szavára, nevettek a viccein, már másra figyelnek és Önön nevetnek. Valamiért hitelét vesztette, a támogatói már nem Ön mögött állnak, és már másik kollégát támogatnak.

5. Mit írhatna az önéletrajzába?
Ha képzeletben elkezdi az önéletrajzát írni, akkor az elmúlt időszakhoz már nem tudna újat írni, nincsenek újdonságok, nem vesz részt projektekben, nem jár szakmai képzésekre, nincsenek már új kihívások ezen a munkahelyen. Gyakorlatilag évek óta ugyanazt csinálja.

6. Fizikai tünetei vannak
Munkahelyén gyakran küzd fejfájással, esetleg más, stressz okozta tünettel. Negatívan közelít minden és mindenki felé. Akkor és ott is ellenséget lát, ahol senki sem akarja Önt "bántani". Idegesítik a munkatársai, a főnöke, a beszállítók - egyszóval mindenki, aki Ön körül van. Legszívesebben rájuk szólna/kiabálna, hogy hagyják békén és tűnjenek el.

Jó szívvel távozni

Herczku Monika úgy véli: ha ezek a tünetek - még ha nem is az összes egyszerre - fennállnak, akkor itt az ideje állást váltani, amíg nem késő. Valahol mélyen a munkavállaló is tudja, hogy ez így nem jó, de több okból is ragaszkodik az "arany horgonyához".

A félelem az ismeretlentől, vagy a kudarctól a két leggyakoribb ok, amiért valaki nem lép, nem változtat. Hiszen nem tudhatja, hogy mikor talál egy jónak tűnő lehetőséget. A szakember tisztában van vele, hogy sokkal könnyebb tanácsokat adni, mint a gyakorlatban is meglépni.

Azt javasolja, hogy gondoljuk át, hogy mi történik velünk/bennünk, ha még egy-két évig a jelenlegi helyünkön maradunk. Jobb lesz a helyzet? Változatlan marad, vagy esetleg még romlik is?

Herczku Monika szerint legyünk hálásak a jelenlegi helyünkön elért szakmai sikerekért, a tapasztalatok megszerzéséért, és örüljünk, hogy jó szakmai és emberi kapcsolatokat építhettünk. De kezeljük őket a helyén, és tudjuk őket elengedni.

"Ha eldöntötte, hogy lép, akkor ne tétovázzon, kezdje el a keresést, szóljon az ismerőseinek, töltse fel az önéletrajzát, olvassa a hirdetéseket. És ha megvan az új állás, akkor jó szívvel, pozitívan gondoljon vissza az ott töltött időkre" - tette hozzá a tanácsadó. Például érdemes tartani tartsa a kapcsolatot az egykori munkatársakkal is, akár a nagy közösségi oldalakon. Ugyanis nem lehet tudni, hogy mit hoz az élet.