Állásinterjú: 7 előítélet, ami befolyásolja a kiválasztást

Aki még nem járatos az állásinterjúk világában, könnyen hiheti azt, hogy ez az alkalom egyfajta kérdezz-felelek formában fog zajlani, és az interjúztató irányítja az egészet. Ennél azonban jóval többről van szó! Érdemes kihoznunk belőle a maximumot, és tanuljunk meg olvasni a sorok között is.

Ehhez válogattunk kiválasztási szakemberek bevonásával 7 olyan szempontot, amelyek többségénél felmerülhet a kérdés: ennek mi köze az állásinterjúhoz?! De nagyon is beszédes jelek ezek! Ugyanis minden kiválasztási szakember - akármennyire is igyekszik objektív maradni - eddigi tapasztalataira, észleléseire és az általánosságban elfogadott sztereotípiákra is hagyatkozik, amikor kialakítja egy jelöltről a véleményét.

Figyelem! A most következő ismérvek nem a racionális megítélésen, hanem a szubjektivitáson alapulnak. Nézzük, melyek az említett sztereotípiák!

1. A testalkat az emberi jellemre is utal. Így például a magas, vékony emberek általában energikusabbak, ám türelmetlenebbek is. A túlsúlyos emberek lassabban reagálnak, nem kapkodnak el semmit. Szakértők szerint az energiaszintre valóban hatással van a szervezet egészségügyi állapota, ám ezt az általánosítást több szempontból is meg lehet cáfolni - például az állásinterjún nyújtott személyes kisugárzással.

2. A nők és az érzelmek. Gyakori sztereotípia, hogy a nők túl érzelmesek, ezért kiszámíthatatlanok is lehetnek olyan munkakörökben, ahol a racionális döntések dominálnak. Egyénileg változó ez, és biztosan mindannyian ismerünk ellenpéldákat is: amikor egy nő sokkal keményebb és megfontoltabb, mint egy férfi. A baj csak ott kezdődik, ha valaki magára erőltet egy olyan szerepet, ami nem valós énjéből fakad.

3. A nők és a gyerekvállalás. Ugyan egyetlen hölgyet sem kötelezhetnek az állásinterjún válaszadásra, hogy mikorra tervezi a családalapítást, ettől függetlenül minden fejvadászban és leendő főnökben ott bujkál a kérdés. Egyéni meglátásunkra bízzuk, hogyan kezeljük a helyzetet. Mivel egy etikailag kifogásolható kérdésről van szó, dönthetünk úgy is, hogy nem a valós terveink alapján válaszolunk.

4. Árulkodó arcszőrzet. Sokan úgy tartják, hogy a szakállas férfiak zárkózottak, és nem tudnak beilleszkedni. Vitatható ez is, mint a többi sztereotípia. Az azonban biztos, hogy a maffiózókra hajazó kecskeszakállal nem leszünk nyerőbbek!

5. "A munkanélküliek bármilyen munkát elfogadnak." Sajnos ezt a hozzáállást gyakran tapasztalhatjuk tartós munkanélküliként, hiszen ez az időszak és a többszörös visszautasítás önbizalmunkat is képes lenyomni. Ám ne elégedjünk meg bármilyen munkával! Ha úgy érezzük, előnyösebb helyzetet biztosít, inkább vállaljunk valamilyen önkéntes munkát, amit beírhatunk jelenlegi munkaviszonyként az önéletrajzunkba.

6. "Azok, akik eddig gyakran váltogatták a munkahelyüket, a továbbiakban sem maradnak sokáig egy helyen." Ez a megfigyelés részben igaz, részben nem. Esete válogatja. Valóban jogos lehet akkor, ha az adott pályázó egy szalmaláng típus, kiforratlan egyéniséggel bír, főleg, ha világos céljai sincsenek. Ám a személyiségünk - és így a munkával kapcsolatos viszonyunk is - idővel változik, fejlődik, és minél több tapasztalatot szerzünk, annál világosabban tudjuk, hogy mi való nekünk. Ha fontos számunkra a változatosság, azt egyetlen munkahelyen is el tudjuk érni, csupán ezt kell képviselnünk már az állásinterjún is.

7. ,,Az egyedülállók többet és jobban dolgoznak." Ugyan a túlórázás, az esti és hétvégi otthoni munkavégzés sokszor szinte természetes velejárója egy-egy munkakörnek, de mindez nem a családi állapotra vezethető vissza egyértelműen. Ez a sztereotípia azonban onnan ered, hogyha valakit nem várnak haza munkaidő után, könnyen belefeledkezik a feladatainak minél igényesebb teljesítésébe. Ám ez kiégéshez és további pluszterhek bevállalásához vezethet. Ne csodálkozzunk hát, ha erre szoktatjuk rá a munkaadókat, és ha eljön az életünkben a családalapítás, akkor nem értjük: miért estünk ki a főnök kegyeiből.

Ha a fentiek közül - úgy látjuk -, hogy igaz ránk egy-egy sztereotípia, akkor már az önéletrajzunk megírásakor vegyük ezt figyelembe. Talán elcsépelt tanács, de a gyakorlat alapján érdemes újra elismételni: soha ne írjuk bele a gyermekeink számát, az autónk típusát, az életkorunkat, a testmagasságunkat, a nemzetiségünket, a vallásunkat, és egyéb személyes ismérvünket. Ezekre az állás betöltéséhez nincs szükség - persze kivételt képez, ha konkrétan kérnek hasonló adatokat mondjuk egy divatmodell vagy színész munkaköréhez.

Vannak jelzések, amelyek ellen semmit sem tehetünk. Ám van olyan is, amit befolyásolni tudunk, és a magunk előnyére változtathatjuk. Figyeljünk hát oda a figyelmeztető jelekre, és lépjünk időben!

Készítette: S. G.

Címkék: álláskeresés, állásinterjú, szubjektív, kiválasztás, előítélet, sztereotpia