15 kommunikációs illemszabály a jobb állásért

Gyakran egyetlen, ám annál jelentősebb akadályozó tényezővel szembesülhetünk a munkánk során: ez a nem megfelelő kommunikációs képesség. Ugyan több száz olyan álláslehetőség van, ahol ez a kritérium nélkülözhetetlen, ám a kiválasztási szakemberek szerint mégsem vesszük elég komolyan. Márpedig ígéretes állásoktól eshetünk el, ha nem csiszoljuk kommunikációs adottságainkat. Cikkünkben ehhez adunk bombabiztos, minden munkakörben és környezetben jól működő aranyszabályokat!

Nézzük, milyen kommunikációs illemszabályokat tartsunk be a munkahelyi szituációk során!

1. Tiszteljük anyanyelvünket, és ne használjuk felszínesen, hibásan. Törekedjünk a választékos beszédre. Jó módszer, ha ennek érdekében minél több szépirodalmat olvasunk.

2. Mondanivalónkat röviden, tömören és közérthetően fogalmazzuk meg.

3. Kerüljük a felesleges töltelékszavakat, mint például "izé", "ugye", "tudod", "érted", "aszongya" és így tovább. Ezekről egy kis gyakorlással és kellő önkontrollal le lehet szokni.

4. Idegen szavakat csak akkor használjunk, ha nincs igazán magyar megfelelőjük. Ha mégis kénytelenek vagyunk ilyen kifejezésekhez nyúlni, akkor legyünk biztosak benne, hogy a megfelelő szituációban és a helyes kiejtéssel tesszük mindezt. Arra is figyeljünk, hogy olyan közegben, ahol nem értik, mit mondunk, tapintatlannak és nagyképűnek titulálhatnak ezért bennünket.

5. Sem a túl halk, sem a harsogó beszéd nem jó választás.

6. Figyeljünk mondataink megfelelő hangsúlyozására: az első szótagot emeljük ki, és a mondatok végét vigyük le. Ne beszéljünk énekelve, idegen hangszínen, és így tovább, mert nagyon mesterkéltnek hat. Az aranyszabály itt is igaz: A kevesebb több!

7. A szavak végét is érthetően ejtsük ki, ne harapjuk le az utolsó szótagot.

8. A hadarás az egyik legrosszabb szokás, ha azt szeretnénk, hogy figyelmesen meghallgassanak bennünket. Szoktassuk le magunkat erről, ha ránk is jellemző.

9. Beszéd közben ne gesztikuláljunk túl élénken.

10. Kerüljük a szlenget, a tájszólást - ha csak nem a munkánk része, hogy így beszéljünk.

11. Társalgás közben mellőzzük a közhelyeket. Ne mondjuk ki azokat az elkoptatott kifejezéseket, amelyeket minket is untatnának.

12. Akárhogy is nézzük, egymás félbeszakítása nagyon udvariatlan dolog. Persze biztosan találnánk rá többféle mentséget is, azonban egymás meghallgatása is az intelligens kommunikáció része. Ha szeretnénk profik lenni ebben is, akkor legyünk türelmesek, és figyeljünk oda kellőképp mások mondanivalójára.

13. Az előző ponthoz kapcsolódóan szintén fontos szabály, hogy ne akarjunk folyton mi beszélni, engedjünk mást is szóhoz jutni.

14. Éreztessük a másik féllel, hogy figyelemmel kísérjük a szavait, és igazi párbeszédet folytassunk. Ha csapongunk, ha egészen másról kezdünk el beszélni, mint amiről ő, azzal érdektelenségünket húzzuk alá. Ez pedig nem éppen a munkahelyi kapcsolat elmélyülését fogja szolgálni.

15. A másik rovására ne poénkodjunk, mert tiszteletlenségnek vehetik vicceinket.

A fentiekhez még hozzáfűznénk azt is, hogy a társalgás nem egyenlő a monológgal az állásinterjún sem. Sokan ezt akár egy ilyen helyzetben könnyen elfelejtik, és túlságosan sokat beszélnek magukról, ha szót kapnak. Ha mi is állásinterjúkra járunk éppen, ne tegyük ezt! Illik hallgatni és figyelni, arra reagálni, amit mondtak nekünk, és a saját mondandónkat összekapcsolni ezzel.

Végül, de nem utolsósorban: számtalan lehetőség közül válogathatunk ITT és ITT is, ha egy jó állásra vágyunk!

Forrás: Köves J. Julianna: Illik tudni, K.u.K. kiadó

Készítette: Posta Renáta

Címkék: munkakeresés, álláskeresés, karrier, kommunikáció, tanács, illemszabály