Íme 4 tipp, hogy beszéljünk egy angollal

Meg lehet-e ítélni egységesen valamit, ahol olyan nagy a változatosság? Bizony meg! Nézzük, hogy a brit társadalomból származó üzleti partnerek kommunikációját milyen általános sajátosságok és íratlan szabályok határozzák meg!

Így gondolkodik egy angol partner:

Legjellemzőbb vonások: udvariasság, figyelmesség, együttérzés kinyilvánítása.

A nyers stílusú, egyenes beszédet az angolok udvariatlannak találják, ezért sosem nyilvánítanak véleményt kategorikusan. Ám nagyon is kifejezik, ha valamivel nem értenek egyet, nem szeretik az időt húzni túl sok felesleges körrel. De mindezt diplomatikus tálalásban, udvarias kifejezésekkel teszik - szemben például az amerikaiakkal.

Folyamatosan érdeklődnek a tárgyalópartnerük véleménye iránt. Olyannyira, hogy ezek a konkrét kifejezések be is épültek a szóhasználatukba. Tanuljuk meg ezeket mi is és használjuk előszeretettel!

A kompromisszumra épülő, ún. "közös nevezőre hozást" az üzletfelek érdekeit tekintve minden bizonnyal az angolok honosították meg. A partnerség számukra valódi közös megelégedettséget jelent, erre törekszenek az üzleti életben is.

Nemcsak a tárgyalóasztalnál, hanem a mindennapok, szabadidős tevékenységek során is magától értetődő a kapcsolattartás üzleti partnerek között.

Ebből is láthatjuk, ha angol partnerrel tárgyalunk, más szemlélettel kell mindezt tennünk. Ennek oka nemcsak a másféle gondolkodásban, hanem az eltérő és sokszínű kultúrában és a hosszútávra visszanyúló kereskedelmi múltban is keresendő.

Vegyük sorra azt a 4 legfontosabb tényezőt, amelyet érdemes alaposan megismernünk!

1. A bizalom

Nem véletlen, hogy a "gentleman's aggrement" - amely a szóbeli megállapodás betartását jelenti - az angoloktól származik. Ők alapvetően megelőlegezik bizalmukat egy ismeretlen személlyel vagy szituációval kapcsolatban, ám az első csalódás után ezt el is vágják. Nagyon nem érdemes ezzel visszaélni vagy felszínesen kezelni, náluk az adott szó kötelez, és nemcsak addig, amíg nyélbe ütnek egy üzletet vagy szerződést.

Egy állásinterjú során például azt várják a jelölttől, hogy reális fizetési igényt és csomagot jelöljön meg. Olyat, ami az illető piaci értékével egyezik és ezt ők is hajlandók és képesek megadni. Fontos figyelembe vennünk még azt az angol sajátosságot, hogy az áralkura egyáltalán nem vevők, vagy csak nagyon kis mértékben.

2. Célszerűség és munkaszervezés

Az angol típusú cégkultúrában alig jellemző az üzleti értelemben vett hierarchia, a hivatali alá- és fölérendeltség vagy éppen a dominancia. Minden egyes alkalmazott teljhatalmú felelőse saját területének, tehát döntésképes.

Éppen ezért ők nem tolerálják, ha a más kultúrában edződött partnerek túl gyakran hivatkoznak arra, hogy a továbblépéshez még egyeztetniük kell a felettesükkel. Ez számukra bürokratikus huzavonának tűnik. A "time is money" elvet követve szeretik tárgyalásaikat - többnyire előre beütemezett - idő alatt befejezni.

3. Érvelés

Az angolok általában kedvelik a tömör, nyílt és célratörő érvelést, és bizalmatlanságot kelt bennük, ha valaki ködösít. Azonban az ő diplomatikus nyelvezetüket, szófordulataikat is meg kell értenünk ehhez, amellyel nem a nyers "igen-nem" kinyilvánításával, hanem határozott, ám udvarias megfogalmazással fejezik ki konkrét véleményüket.

Értékelik, ha tárgyalópartnerüket a fegyelmezett beszédstílus jellemzi. Fő szabály, amihez tartsuk magunkat: formális, kötött, udvarias és semleges töltésű kifejezéseket használjunk. A formalitáson csak akkor léphetünk túl, ha már legalább egy-két közös baráti programon is részt vettünk az adott angol partnerrel.

4. Gesztusok

Az élénk arcjátékot, mimikát érdemes tárgyaláskor kerülnünk, ez nagyon negatívan hat az angolokra - hacsak nem színészeket vagy előadóművészeket kereső állásinterjún veszünk részt. A gesztikulálás nem vált ki rokonszenvet náluk, a fegyelmezetlenség jelének tartják. Emellett az emóció a legnagyobb tabu.

Ne feledjünk, inkább kevesebb érzelmet, indulatot mutassunk, mint átlépjünk egy határt náluk. Őszintén viselkedjünk, ne játsszunk szerepet, ugyanis gyorsan átlátnak a szitán. Amit végképp kerüljünk: ne színleljünk meglepődést, mert elkerülhetetlenül felsülünk vele.

Talán nem hangzanak a fentiek egyszerűen kivitelezhetőnek, de próbáljuk meg őket követni, és sikerrel járunk. Összegezve: legyünk lelkesek, ambiciózusak, ám mindezt mérsékelt érzelmekkel, lehetőleg minél tárgyilagosabban előadva. És ne feledjük: sose ígérjünk olyat, amit utána nem tartunk be.

Olvassa el arról szóló cikkünket is, hogy hogyan tárgyaljunk a németekkel!

Forrás: Kultúra, viselkedés, kommunikáció, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Készítette: S. G.

Címkék: tárgyalás, német, kommunikáció