Mesterségem címere: horgolóművész

Ha mi is azon szerencsések közé tartozunk, akiket jó kézügyességgel áldott meg a sors, bizonyára ábrándoztunk már szabad, alkotó karrierről. A kézműves termékeket készítő szakemberek mindennapjai azonban nemcsak idilli alkotásból állnak – kiváltképp akkor, ha egyszerre több területen tevékenykednek, több szenvedélyüknek hódolnak. Mai interjúalanyunk mindene a fenntartható kreativitás, de széleskörű érdeklődése okán helyet szorított az életében még néhány más területnek, mint például az energetika, illetve a kutyakiképzés – ez a sokfajta hobbi és hivatás szerves egészként kapcsolódik össze Sefcsik Diána, az ecofox brand megálmodójának életében.  

P: Ha jól tudom, a kézműveskedés előtt egészen mással foglalkoztál.

Diána: Így van, az eredeti végzettségeim szerint logisztikai szakember és óvónéni vagyok. Mindkét területen dolgoztam, és mindkettőben örömömet is leltem, ám egyikben sem tudtam 100 százalékosan kiteljesedni – újra és újra elfogott valamilyen hiányérzet, a sejtelem, hogy amivel foglalkozom, nem fedi le azt, aki és ami valójában vagyok. Erősen élt bennem a vágy, hogy a jelenért és a jövőért tevékenykedjek, hogy átadhassam másoknak a tudásomat, az életszeretetemet és a pozitív életszemléletemet. A gyerekekkel dolgozva adódott is erre valamennyi lehetőségem, nagy hangsúlyt fektettem például az ovisok érzelmi intelligenciájának fejlesztésére. De az adminisztráció, mint például a naplózás vagy az utánkövetés annyi időmet és energiámat emésztette fel, hogy ráébredtem, a sok, gyerekekkel töltött értékes és minőségi idő mellett rengeteg időm megy el olyan feladatokkal, amelyek amellett, hogy egyáltalán nem okoznak örömöt a számomra, nem is kifizetődőek – hiszen sokszor a pihenőidő, a hétvége rovására végeztem el ezeket. Ekkor tudatosult bennem, hogy bár szeretem a szakmámat, nem vagyok a helyemen.

P: Itt jött a képbe az önismeret… 

Diána: Rájöttem, hogy nekem bizony utaznom kell. Bejártam Ázsiát, éltem kis ideig Tajvanon, majd Balin is, és ezek a tapasztalatok kemény önismereti leckékkel szolgáltak. Az útjaim során kikristályosodott számomra, miben vagyok igazán jó: abban, hogy átadjam mindazt a pozitív, töltő energiát, amit képviselek, és szívközpontúsággal, vagyis szívvel-lélekkel munkálkodjak, érzelmekről és energiáról kommunikáljak. Hiszek abban, hogy minden (a tárgyaink, a gondolataink) energia, ezért nagyon nem mindegy, mivel, illetve kivel vesszük körül magunkat. Ekkor kapott helyet az életemben a minimalista személetmód.

P: Mesélnél erről, és arról, hogyan kapcsolódik mindez a horgoláshoz?

Diána: Ahogyan a legtöbben, én is egy tipikus, halmozó és gyűjtögető mentalitású családban nőttem fel. Évekig őrizgettem hát én is mindenféle régi kacatot, amelynek már nem volt funkciója a mindennapjaimban – csupán valamilyen érzelmi töltet, emlék okán tartottam meg őket. Hazatérve az utazásaimból egyre inkább elkezdett zavarni a sok tárgy, amivel évek alatt megtöltöttem a lakásomat. Az utazás közben azonban szerencsére elkezdett tisztulni a régiségekhez fűződő viszonyom – Ázsiát már egyetlen hátizsákkal, három pólóval jártam be. Ezután kezdtem el olvasni a minimalizmusról, és azon gondolkodtam, hogyan lehetne olyan, maradandó, értékes és hasznos tárgyakat alkotni, amik évek múltán sem jelentenek majd terhet a tulajdonosaiknak. Így jutott eszembe a horgolás – hogy mennyire élveztem, amikor a nagymamám tanítgatott a különféle technikákra, és hogy mennyire szabadon, lelkesedéssel horgoltam – nem a „kell” rosszízű érzése vezérelt, hanem egy felszabadult, örömteli állapotban alkottam órákon keresztül. Mivel olyan terméket szerettem volna készíteni, ami praktikus, újra felhasználható, és a nőiességet is képviseli, a táskák mellett döntöttem. 

P: Hogyan kell elképzelnünk a munkafolyamatot? A köztudatban a horgolást kifejezetten időigényes tevékenységként tartják számon. 

Diána: Valóban jónéhány órába telik egy táskát elkészíteni, aminek többek között az az oka, hogy egyetlen termék, táska előállításához több mint 200 méter fonálra van szükségünk. Az első pár hónapom, ahogy említettem, a tesztelésre ment el. Minden táska elkészítése előtt át kell gondolni, hogy a megrendelő igényeinek milyen paraméterek felelnek meg a leginkább, mi a legpraktikusabb, legkényelmesebb kivitelezés. Ha megvan a helyes technika, az ehhez tartozó horgolótű, akkor kezdődik maga a horgolás. Az első táskám 9 óra alatt kelt életre, most már csak 4 órányi horgolásba telik elkészíteni. Utána pedig még hátravan a csomagolás és a postázás, ezekről szintén én gondoskodok. Vállalkozóként természetesen az időm jelentős hányadát a marketing, az énmárka-építés teszi ki. Sokat tanulok más kisvállalkozóktól, mert merek ismeretlenekhez fordulni és kérdezni, és erre buzdítok mindenkit, aki hasonló cipőben jár, mert nagyon jó és segítőkész kisvállalkozói közösség növekszik a közösségi média oldalakon. 

P: Milyen képességekre, kompetenciákra van szükségünk, illetve mit kell mérlegelnünk, mielőtt hozzád hasonlóan kreatív útra lépünk? 

Diána: Úgy vélem, nem elég a kreativitás – fontos, hogy szívvel-lélekkel végezzük a munkánkat, és ne kizárólag az alkalmazotti lét kötöttségeiből való menekülés motiváljon minket.

Igaz ugyan, hogy manapság az internetnek köszönhetően bárki bármit meg tud tanulni, de a horgolásból megélni időbe telik, és rengeteg kitartást, elhivatottságot, valódi belső motivációt igényel. Érdemes emiatt megfelelő anyagi háttérrel, hobbiként, kicsiben belevágni. Térképezzük fel, hogy mire van igény a környezetünkben, és vegyük magunkat körül támogató emberekkel, akik hisznek bennünk és a céljainkban. Nem győzöm továbbá hangsúlyozni, hogy merjük megkérni a munkánk árát, a befektetett idővel és energiával arányosan. A horgolás nem kötött végzettséghez, bárki el tudja kezdeni, ha azonban varrni is szeretnénk, akkor a jogszabályi változások értelmében a 2 éves, női szabó végzettséget adó képzést is kell végeznünk.

P: Mesélnél még a többi szenvedélyedről? Hogyan férnek ezek bele a szoros napirendbe? 

Diána: A horgolás mellett energetikával, tibeti hangtálkezelésekkel is foglalkozom, valamint kutyatrénerként segítek az örökbefogadásra váró kutyusoknak megfelelő gazdit találni – két, mentett kutya gazdijaként ez is szívügyem. Ezek mellett a fenntartható, minimalista szemléletet igyekszem a mindennapjaim szerves részévé tenni. Az időmenedzselést még én is tanulom egy life coach segítségével – nem egyszerű, de nem is lehetetlen!

P: Végezetül mit üzennél az olvasóknak?

Diána: Azt, hogy minden energia – ha én jókedvűen és szeretettel, jó közérzettel horgolok, akkor ezt a pozitív energiát bele is tudom tenni a termékembe. Az öröm, a pozitivitás ragályos, és vonzza a további napfényt az életünkbe – igyekezzünk ennek tudatában dolgozni, alkotni és élni is!

Ha mi is régóta kreatív vizekre vágyunk, fogadjuk meg interjúalanyunk tanácsait, és gondoljuk át, miben vagyunk tehetségesek, és hogy ez a tehetségünk miként válhat mások javára! Amennyiben azonban még keressük a nekünk való karrierutat, keressünk aktívan a több ezernyi álláslehetőségek között, személyes prioritásaink szerint. Frissítsük önéletrajzunkat és töltsük fel ide, hogy a munkáltatók is mielőbb ránk találhassanak. Ha tovább növelnénk esélyeinket, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, karrierváltás, hivatás, kreativitás