Küldetés: így találjunk rá!

Az ikigai japánul annyit tesz: a lét értelme. Ha ezt, vagyis az igazi küldetésünket megtaláljuk, akkor a segítségével kiteljesedhetünk, és közben valahogy jobbá tehetjük a világot is. Persze, ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, és igaz ez arra is, ahogy a munkáról gondolkodunk, amilyen szerepet, jelentést kap az életünkben. De ha pusztán a kötelességgel, a szükséges rosszal azonosítjuk, és már hosszú ideje nehéz szívvel kelünk ki az ágyból reggelente, érdemes elgondolkodnunk, tényleg ott és abban dolgozunk-e, amire hivatottak vagyunk. A válasz megtalálásához Mórocz Kata coachot és trénert hívjuk segítségül.

Kérdezzünk többet, másképp!

„Érdekes ellentét, hogy bár egyre többen keresik a munkájuk – és egyben életük – értelmét, amikor elkezdenek ezen gondolkozni, feszültté és frusztrálttá válnak” – kezdi Kata. Ennek oka interjúalanyunk szerint az, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a misztikus „Mi az életünk értelme?” kérdésnek, amelyet ráadásul megválaszolni is rendkívül nehéz. „Tegyünk fel magunknak inkább több, rendhagyó kérdést, mint például: milyen szerepet játszik a karrier az életünkben? Mivel töltenénk az időnket legszívesebben akkor, ha nem számítana a pénz? Hogyan nézne ki a következő öt évünk, ha holnaptól megszűnne a jelenlegi szakmánk?” – javasolja a coach.

Kata azt vallja, hogy nem érdemes évtizedes távlatokban gondolkodnunk, mivel az idő előrehaladtával a minket érő impulzusok hatására sokat változunk, így nagy valószínűséggel a missziónk sem marad pontosan ugyanaz: 

„Ahelyett, hogy az életünk értelmét akarnánk görcsösen megtalálni, és egy dolog mellett a sírig elköteleződni, kérdezzük meg magunktól, hogy mi lenne a következő, számunkra értelmes és értékkel bíró projekt, cél, amin és amiért dolgozhatnánk?”

Ahhoz, hogy megtaláljuk és gyakorolhassuk a küldetésünket, önismerettel kell rendelkeznünk és tisztán kell látnunk az erősségeinket. Mivel ezek számunkra – gyengeségeinkkel ellentétben – sokszor szinte láthatatlanok, jó ötlet lehet kikérnünk a szeretteink véleményét. „Tudakoljuk meg a közeli barátainktól, családtagjainktól, hogy mi az első képesség, ami velünk kapcsolatban eszükbe jut, vagy azt, hogy mi az, amiben biztosan tőlünk kérnének tanácsot, segítséget” – mondja a tréner. 

Vállaljunk felelősséget és vizsgálódjunk!

A nagybetűs Hivatás megtalálása sokunknak azért jelent nagy kihívást, mert arra szocializálódtunk, hogy a munka mindig fáradságos, illetve sok szenvedéssel, erőfeszítéssel járó tevékenység. Megfelelő, inspiráló példák híján pedig nem könnyű hinnünk a vágyott jövőképben. Az pedig, hogy adott keretek között, alkalmazottként reformáljuk meg a mindennapjainkat, szinte elképzelhetetlennek tűnik – pedig van mód rá, hogy némiképp a kedvünkre szabjuk saját pozíciónkat. 

„Ha sokszor van „nehéz napunk”, kezdjük el naplózni a tevékenységeinket: írjuk fel, mely feladatok okoztak örömet és töltöttek fel energiával, és melyek elvégzése közben éreztük úgy, hogy mázsás súly nyomja a vállunkat. De ne csak a teendők szintjén gondolkodjunk, nézzünk egy kicsit távolabbra is – lehet, hogy a környezet, a kollégák vagy a munkakörülmények felelősek a rossz érzéseinkért? Ha alaposan megvizsgáljuk a munkanapunk összes elemét, kiderülhet, hogy nem is maga a munkakör jelenti a problémát, hanem annak valamely feltétele (például a nyitott, zajos irodatér) zavar minket – ez pedig olyasmi, amin adott esetben változtathatunk. Amennyiben szeretjük a munkánkat, beszéljünk a felettesünkkel, jelezzük az igényeinket, és próbáljunk meg számunkra kedvezőbb körülményeket teremteni” – hangzik Kata tanácsa.

Amikor a feladataink jellegétől független, általános kimerültségre panaszkodunk, gyakran nem tudunk különbséget tenni az átmeneti érzelmi fáradtság és a kiégés között, sőt, nem ritka, hogy saját felelősségünket sem ismerjük fel. 

„A főnökünkre vagy a lusta kollégáinkra való mutogatás helyett nézzünk tükörbe, és kérdezzük meg magunktól, mi a túlterheltségben a saját részünk. Tudunk-e nemet mondani – akár kedvelt, de túlzott mennyiségű feladatokra –, énhatárokat kijelölni, segítséget kérni? Önreflexió és tudatosság nélkül könnyedén azt hihetjük, hogy egy új munka vagy munkahely gyógyírt jelent a problémáinkra, holott a viselkedésünk és gondolkodásmódunk bizony elkísér minket az álommunkahelyünkre is” – világít rá a szakértő. 

Hobbi vagy hivatás?

Nemcsak saját, tudattalan működésünk gördíthet akadályokat elénk az ideális munkánk keresése közben. Nagy hatással lehetnek ránk az olyan, népszerű gondolatok is, amelyek belénk égnek, hiszen gyakran halljuk, olvassuk őket. Ilyen például az a mondás, miszerint ha szeretjük azt, amit csinálunk, akkor soha többé egy napot sem kell dolgoznunk. Egyre többen tűzzük ki magunk elé azt a célt, hogy a hobbinkból éljünk meg. „Pedig – hangsúlyozza Kata – nem muszáj! Ebben a kérdésben is fontos az önreflexió: lehet, hogy a hobbink gyakorlása tölt fel minket elegendő energiával ahhoz, hogy helyt álljunk a közepesnek, vagy elég jónak ítélt szakmánkban, és lehet, hogy amint ezt pénzkereső tevékenységgé változtatjuk, elvész a varázsa, az élvezeti értéke. Nem az a fontos, hogy az összes kedvtelésünkből bevételt gyártsunk, sokkal lényegesebb és élhetőbb arra törekednünk, hogy az ikigai elemei megjelenjenek az életünkben – akár a szabadidőnkben, akár a dolgos hétköznapokban.”

Nem árt továbbá tudatosítanunk magunkban, hogy attól, hogy a munkánk egyben a szívügyünk is, nem lesz minden napunk vidám és gondtalan – mindennek van másik oldala is, és bármikor érhetnek minket napi bosszúságok. Sőt! „Minél elhivatottabbak vagyunk a munkánkat illetően, annál jobban megvisel majd minket egy-egy kudarc és kihívás. Számoljunk ezzel a tényezővel, és ha elhatározzuk, hogy a szenvedélyünknek élünk, készüljünk fel lélekben a ránk váró nehézségekre is” – javasolja a tréner.

Összegezve tehát: ne várjunk csodát és ne támasszunk irreális elvárásokat a küldetésünket illetően. Ismerjük meg magunkat, a munkához fűződő viszonyunkat, és próbáljunk meg a fentiek segítségével utánajárni, mely kereslettel bíró tevékenységben egyesülhet erősségünk, küldetésünk és hitvallásunk. Amint megtaláljuk ezt, máris személyre szabottan kereshetünk az álláslehetőségek között. Amennyiben a járvány miatt veszítettük el a munkánkat, igénybe vehetjük a kifejezetten nekünk szánt segítséget is. Frissítsük az önéletrajzunkat, és töltsük fel ide, hogy tovább növeljük esélyeinket. Ne felejtsünk el továbbá hírlevelet és Facebook értesítést is kérni, hogy mielőbb elhelyezkedhessünk.

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, szakma, hivatás, karrier, küldetés