Kapunyitási pánik – a fiatal felnőttkor gyakori nehézsége
Már nem vagyunk gyerekek, de még nem vagyunk felnőttek sem. Életünk legfontosabb döntéseit most kellene meghoznunk, de nem jutunk egyről a kettőre? Pszichológus segít.
Önnek ajánljuk!
Minden oldalról azt hallgatjuk, hogy a fiatal felnőtt éveink életünk legszebb időszaka, tele élményekkel és lehetőségekkel, mi viszont ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk? Ha a végtelennek tűnő lehetőségek minket inkább nyomasztanak, nem tudjuk merre induljunk és úgy érezzük, megrekedtünk, lehet, hogy kapunyitási pánikkal küzdünk, ami nagyon gyakori jelenség a húszas éveikben járó fiatalok körében. A témában Koczor Nóra tanácsadó szakpszichológus, a Kapunyitási pánik – Önismereti munkafüzet fiatal felnőtteknek című könyv egyik szerzője segít minket eligazodni.
A kapunyitási pánik nem betegség, hanem egy korszak
Elsőként fontos leszögeznünk, hogy a kapunyitási pánik – amely kifejezés egyébként a szélesebb körben is ismert kapuzárási pánik kifejezésből ered – nem egy betegség, hanem egy korszak, ami általában a húszas vagy korai harmincas éveink elején jelenhet meg, a felnőttkorba lépés átmeneti időszakában. A reakció valóban hasonló a kapuzárási pánikhoz, hiszen egyfajta krízisről van szó, amikor az ember számára ijesztő lehet a döntéseinek a súlya, abban azonban különbözik a kettő, hogy a kapunyitási pánik sokkal könnyebben feloldható, önismerettel és kellő elszántsággal kiléphetünk belőle.
Sokan ebben az életszakaszban nem a társadalmilag elvárt kiteljesedést és felhőtlen fiatalkort élik meg, sokkal inkább egy egzisztenciális szorongást, amely az életük minden területére kiterjedhet. Nyomaszthatja őket a szülőkről való leválás nehézsége, a megfelelő munka és karrierút megtalálása, valamint a párválasztás és elköteleződés kérdése is, hiszen ezek mind olyan területek, amelyekben végtelen a lehetőségek száma, így kialakulhat egy bizonytalanságérzet, hogy az az út, amit választottak, vajon valóban a megfelelő-e. Sokan emiatt döntésképtelennek érzik magukat bizonyos kérdésekben és halogatják az egyetem befejezését, a munkába állást vagy a szülői házból való elköltözést. „Ez egy bizonytalan időszak, amikor olyan kérdések merülnek fel bennünk, mint hogy biztos jó szakmát választottunk-e, biztosan ezt szeretnénk-e csinálni még 30-40 évig. Nehéz a döntés, emiatt a diplomahalmozás már egy viszonylag gyakori jelenség – sokan az egyik egyetemet végzik a másik után, és képtelenek belekezdeni a ’szürke hétköznapok’ világába” – fejti ki Nóra.
Két szerep közé szorulva
„A felnőtté válás felelősséggel jár, hiszen felelősséget kell vállalnunk magunkért, a döntéseinkért, a munkánkért, és érezhetjük azt, hogy a tanulmányaink befejeztével ez az egész hirtelen ránk szakad, ami egy kényelmetlen helyzet” – magyarázza a pszichológus. Korábban nem beszélhettünk kapunyitási pánikról annak viszonylag újkeletű mivolta miatt, hiszen főként az életviteli és társadalmi átalakulásnak köszönhető, hogy létrejött egy új életszakasz: 18 és körülbelül 25 éves kor között, amikor már nem számítunk gyereknek, de még igazán felnőttek sem vagyunk. Rengetegen járnak ilyenkor egyetemre, kitolódik a karrierválasztás, a családalapítás, az elköteleződés ideje, így ebben a köztes időszakban tulajdonképpen beszorulunk két szerep közé. Ennek azonban nem feltétlenül csak a rossz oldalát érdemes néznünk, hiszen ebben az időszakban lehetőségünk van az identitásunk megtalálására, az önismeretünk mélyítésére, az önfejlesztésre. „Az ember rengeteg dolgot kipróbál ilyenkor, és a diplomahalmozásban és a kurzusok egymás utáni elvégzésében is rengeteg önfejlesztési lehetőség van, ami rengeteg tudást, készséget ad a jövőre nézve.”
Hogyan lépjünk ki belőle?
A jó hír az, hogy a kapunyitási pánik idővel csillapodik és tudatos munkával viszonylag hamar ki lehet kerülni belőle. Fontos azonban foglalkozni vele, hiszen ha csak azt várjuk, hogy majd magától megoldódnak az életünket feszegető kérdések, valójában csak halogatjuk az önmagunkba befektetett munka elvégzését. „Tudatos hozzáállást igényel, önmagunk tudatos monitorozását, hogy rájöjjünk, mikor tartunk jó irányba. Ha bizonyos döntéseink hatására jobban érezzük magunkat, megbékélünk a helyzetünkkel, elmúlnak a kétségeink, jó úton járhatunk. Nem szabad a fejünket a fölbe dugnunk és várnunk arra, hogy a megoldás magától jöjjön, mert a döntés hiánya is egy döntés, amivel irányítjuk az életünket. Ha úgy érezzük, hogy elakadtunk, kérjünk segítséget, dolgozzunk magunkon” – hívja fel a figyelmet az önismeret fontosságára Nóra.
Ha mi is úgy érezzük, hogy gondot okoz a szüleinkről való érzelmi és pénzügyi leválás, nehezen köteleződünk el egy munkahely vagy szakma mellett, szorongással és a kilátástalanság érzésével tölt el minket a jövő gondolata, érdemes lehet foglalkozunk a témával. A fenti tanácsokon kívül érdemes lehet a család és a barátok támogatására is támaszkodnunk, illetve nyitott szemmel járnunk, hogy ha szembejön velünk egy számunkra érdekes karrierlehetőség, ne szalasszuk el. Ha több területen is kipróbálnánk magunkat, nézzünk szét az elérhető diákmunkák vagy részmunkaidős lehetőségek között is!
Készítette: Kövecses Evelin
