Előléptettek? Így váljunk jó vezetővé!

Amikor eljátszunk a gondolattal, hogy vezetői babérokra törjünk, számtalan kérdés merülhet fel bennünk: például, hogy mi jelentené számunkra a legnagyobb kihívást, hogy mi fán terem a jó vezető, hogy „elég jók”, azaz kellően rátermettek vagyunk-e, illetve hogy hogyan viszonyulnak majd hozzánk azon beosztottjaink, akikkel eddig egy csapatban dolgozva baráti viszonyt ápoltunk. Mielőtt igent mondanánk a kinevezésre, érdemes mindezt jól átgondolnunk. Mai cikkünkben Bódi Gabriella, szervezetfejlesztési szakértő, az Eureka Games Consulting alapítója segít nekünk válaszokat találni. 

Ne hamarkodjuk el!

Az előléptetés, amely felelősségi körünk bővülését vonja maga után, jellemzően félelemmel vegyes izgalommal tölt el minket. De akármilyen lelkesnek és tettre késznek érezzük is magunkat, a szakértő szerint nem érdemes megfontolatlanul fejest ugranunk a teendőkbe. 

„Először is fontos belátnunk, hogy ezentúl nem csak ügyeket és feladatokat, hanem embereket is menedzselnünk kell. Ahhoz, hogy ebbe belerázódjunk, ismeretekre és időre van szükségünk. Mérjük fel minél alaposabban az előttünk álló munkát, és ne féljünk segítséget kérni! Egy mentorálási folyamat például biztosan jobban hasznunkra válik majd, mintha egyedül és kétségbeesetten bújnánk új munkaköri leírásunkat” – világít rá Gabriella a felkészülés kiemelt szerepére.

„Vezetőként a szervezet kulcsemberei és hajtómotorjai vagyunk – a munkatársaink elköteleződése, a folyamatok hatékonysága és a szervezetünk sikere egyaránt a mi felkészültségünkön és képességeinken alapszik” – mondja interjúalanyunk, majd hozzáteszi, nem véletlenül terjedt el a mondás, miszerint a munkavállalók céget választanak, de a vezetőt hagyják ott. Nem mindegy tehát, mit, hogyan, milyen eszközökkel és látásmóddal igyekszünk véghezvinni új szerepkörünkben. Lássuk a legfontosabb tudni- és mérlegelnivalókat!

Milyen a jó vezető? 

Sokunkat foglalkoztat, hogy vajon vezetővé születni kell-e, vagy – a megfelelő motiváció és készségek birtokában – bárki azzá válhat, ahogyan az is gyakran gondolkodás tárgya, milyen készségek, tulajdonságok és eszközök kellenek ahhoz, hogy sikeresen helyt álljunk ebben a szerepkörben. „Bár az, hogy valakit jó vagy rossz vezetőnek tartanak, személyes preferencia kérdése is, de alapvető feladatainkat tekintve felállíthatunk egy objektív mércét is aszerint, hogy képesek vagyunk-e a legjobb teljesítményt kihozni a csapatunkból úgy, hogy közben a szervezeti célokat és az egyéni ösztönző faktorokat is figyelembe vesszük és összehangoljuk” – kezdi Gabriella, majd kifejti, mit ért ő „jó vezető” alatt:

“Jó vezetőként képesnek kell lennünk bizalmi kapcsolatot kiépíteni és ápolni a beosztottjainkkal, tudatosan folyamatos fejlődésre sarkallni őket, megtartani a jól teljesítőket és megválni a toxikus csapattagoktól. Nagyon fontosnak tartom továbbá, hogy ne ódzkodjunk a nehéz döntések meghozatalától - vagyis mindig a csapat egészének érdekeit figyelembe véve cselekedjünk. Legyünk következetesek, kiszámíthatóságot hozva ezáltal még egy kiszámíthatatlan, gyorsan változó környezetbe is” – tanácsolja interjúalanyunk.

A fenti ismérvek, kötelességek egytől egyig olyan kompetenciákhoz kapcsolódnak, amelyek az emberek menedzseléséhez szükségesek. Ez két dologról is árulkodik: egyrészt arról, hogy nem a kiemelkedő szaktudás tesz minket hatékony és sikeres vezetővé – sokkal lényegesebb a csapat felépítésére, összetartására, és irányítására való képességünk. Másrészt arra is rávilágít, hogy erre a szerepre nem születni kell, hanem megérni rá, és elköteleződni önmagunk meghaladása, képességeink fejlesztése mellett.  

Vezetői készséglista

Jogosan adódik tehát a kérdés, hogy ha nem a szakértelem nyomja a legtöbbet a latban, mely kompetenciákra érdemes figyelmet fordítanunk.

„Amennyiben most kezdjük meg vezetői pályafutásunkat, mindenképpen tűzben edződünk. Ahhoz, hogy csapatunkat az ismeretlenben, a jelen változatos kihívásai közepette is eredményesen tudjuk vezetni, elsősorban őszinteségre és integritásra, magas érzelmi intelligenciára, valamint kapcsolódási képességre lesz szükségünk. Nélkülözhetetlen továbbá, hogy bizalomra épülő, felhatalmazó vezetői kommunikációt alkalmazzunk, nyitottak legyünk az új ismeretek elsajátítására és a csapat fejlesztésére, és ne csak szorgalmazzuk, de elő is segítsük az együttműködést és a csapatmunkát” – összegez a szakértő.  

Ügyelnünk kell mindezek mellett arra is, hogyan, milyen szinten kapcsolódunk a csapattagjainkkal. „Fontos leszögezni, hogy a barátságos viselkedés nem egyenlő a barátkozással. Persze, ha bizalmi kapcsolat kiépítésére törekszünk, akkor meg kell mutatnunk az emberi oldalunkat, olykor a sebezhetőségünket is, de van egy határozott vonal, amit nem léphetünk át” – mondja interjúalanyunk, majd kitér a bensőséges viszonyok kezelésére is. 

„A vezetői tekintély megőrzése kifejezetten nehéz lehet abban az esetben, ha munkahelyi barátaink főnökévé válunk. Hiszen az addigi kiegyenlített szerepekből egyszercsak egy alá-fölé rendelt helyzetben találjuk magukat, amibe már nem fér bele a jóízű pletykálkodás, amiben számonkérés van, és akár elbocsátás is lehet a vége. Ekkor már nagyon nehezünkre eshet új határokat húzni, arról nem is beszélve, hogy hogyan hat a baráti viszony a többi csapattagra. A barát-főnök szerep közötti feloldhatatlan ellentét miatt épp ezért az vezet a legkevesebb súrlódáshoz, ha eleve megelőzzük ezt a helyzetet, és más vezetőhöz kerül a hozzánk közel álló munkatárs” – véli Gabriella.

Szakmai alázat vagy önbizalomhiány?

Vannak, akik szerint a jó vezető határozott, tisztában van az erősségeivel és duzzad az önbizalomtól, ezáltal is erős háttérországot jelentve munkatársainak, míg vannak, akik szerint a jó vezető ismérve az, hogy újra és újra megkérdőjelezi önmagát, alkalmasságát, ezáltal is a folyamatos fejlődés útját járva. Vajon melyik hozzáállás a célravezetőbb? 

„Azok, akik szakmai előmenetelük során hirtelen, váratlanul, hiányos vezetői eszköztárral kerülnek ilyen pozícióba, gyakran érezhetik magukat imposztornak, és félhetnek attól, hogy (vélt) alkalmatlanságuk, tudatlanságuk egyszercsak lelepleződik. Ennek hatására döntésképtelenné válhatnak – ekkor az önbizalomhiány győz. Ha azonban a megkérdőjelezés abban nyilvánul meg, hogy folyamatosan motiváljuk magunkat a fejlődésre, és lankadatlanul tanulunk a saját hibáinkból, akkor egyszerre lehetünk alázatos, ugyanakkor határozott, magabiztos és döntésképes vezetők. Én ezutóbbit javaslom” – összegez interjúalanyunk.  

Amennyiben épp újdonsült vezetői munkakörünkkel ismerkedünk, fogadjuk meg a fentieket, és koncentráljunk készségeink csiszolására. Ebben egy mentor, egy általunk nagyrabecsült kolléga, vezető is segítségünkre lehet. Ha pedig éppen új kihívások után nézelődünk, válogassunk személyre szabottan a több ezer álláslehetőség között, és ha úgy érezzük, készen állunk a karrierlépésre, érdemes célzottan keresnünk a vezetői pozíciók között. Bármilyen irányban gondolkodunk is, a friss önéletrajz lesz az útlevelünk. Növeljük esélyeinket, töltsük fel CV-nket ide, hogy a munkáltatók számára is láthatóvá váljunk, ha pedig egyetlen nekünk szóló állásról sem akarunk lemaradni, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, előléptetés, vezetés, fejlődés