Ez az egyik legmegalázóbb dolog az elbocsátás után

Egyik napról a másikra megélni azt, hogy munkanélkülivé válunk - az egyik legtragikusabb dolog. Még a legstabilabb egyéniséggel megáldottakat is elbizonytalanítja: vajon miben hibázott, mit vétett, hogy már nincs rá szükség? Tény, hogy egyik oldal érintettjeinek sem kellemes ez a szituáció, de ha sor kerül rá, érdemes arra törekedni, hogy a lehetőségekhez képest kíméletesen történjen. De van, amikor azután döfnek kést az ember hátába, amikor már megkapta a felmondását.

István (28) már két éve könyvelőként dolgozott egy kisebb méretű magyar kft.-ben, amikor számára teljesen váratlanul megkapta a felmondását. "Derült égből a villámcsapás volt ez. Fogalmam sem volt, hogy bármi gond lenne a munkámmal, a tulaj sosem kifogásolt semmit. Ja, és a felmondásomat sem indokolta, csak tényként közölte, hogy holnaptól már nem kell bejönnöm. Fel sem ocsúdtam ebből, és a legmegalázóbb még ezután jött: amíg a főnök szobájában voltam, totál lekapcsolták a céges hozzáférésemet, levélfiókomat, mindent. Ez olyan volt, mintha meggyanúsítottak volna valami susmussal, pedig semmit sem követtem el."

És ez nem egyedi eset, ami Istvánnal történt. Mert valóban a felmondás rideg ténye is elég hatalmas csapás annak, aki mit sem sejt a dolgok állásáról, alakulásáról - hát még, ha a sokkoló felmondás után olyan szinten letiltják minden hozzáférésről, mintha valami bűnt követett volna el.

Anita (35) hasonlót élt át egy élelmiszeripari multicégnél értékesítési menedzserként, de már nem venné a szívére a hálózatról való letiltást úgy, mint az első alkalommal. "A mi szakmánkban azért sajnos nem dőlhetünk hátra egy munkahelyen sem. Gyakori, hogy az egyik hónapunk totál eredményes, de a következő meg mínuszos. Nem lehet biztos egy sales-es sem abban, hogy mindig tudja hozni az elvárt számokat. Így amióta a saját bőrömön megtapasztaltam, mi történik egy ilyen elbocsátáskor, sokkal elővigyázatosabbá váltam. A legfontosabb doksijaimról - mint például a személyes ügyfélkapcsolati listám - mindig készítettem biztonsági másolatot egy pendrive-ra. Egyébként is én dolgoztam meg érte."

És miért van erre az intézkedésre szükség? Miért része a legtöbb elbocsátási folyamatnak, hogy amíg tart a megbeszélés, azalatt a cég rendszergazdája leválasztja a hálózatról az illetőt? A fenti két interjúalanyunk esetében - de talán a többi érintett is, ha végiggondolja az adatbiztonság kérdését - magától értetődő, hogy a cég érdekében védeni kell a bizalmas adatokat. Az viszont ugyanilyen tény, hogy éppen elég csapás az illetőnek az elbocsátás ténye, ám amikor visszatér a gépéhez, még egy kiközösítéssel szembesül. Akármennyire is érthető a cég részéről az intézkedés, porig alázza az amúgy sem túl jó lelkiállapotban lévőt - aki lehet, hogy tegnap még a cég érdekében túlórázott. Létezik egyáltalán optimális megoldás ilyen esetben?

Nem feltétlenül, de érdemes rá törekedni. Éppen ezért cikkünkben a másik oldalhoz is szeretnénk szólni: azokhoz, akiknek ezt a döntést kommunikálni kell a munkavállalóval. Gondolunk itt a vezetőkre, a HR-esekre, esetleg a tulajdonosokra, az igazgatókra - szervezeti hierarchiától függően.

Reméljük, hogy írásunk segítségével egy kis belátást biztosítunk abba, hogy min megy keresztül az az ember, akinek éppen a felmondását adják a kezébe. Valóban fontos a cég és a munkaadó érdekét szem előtt tartani, és akinek az a dolga, hogy a kirúgást levezényelje, nem könnyű a feladata amúgy sem. De talán az empatikus hozzáállást sem szabad elhanyagolni. Sokszor hangoztatjuk, hogy megfelelő kommunikációval minden kényes helyzetet meg lehet oldani. Ez a helyzet is éppen olyan, törekedjünk rá, hogy minél korrektebb bánásmódban részesüljön az, aki holnaptól ismét az álláspiacon lesz, és a megélhetéséért fog küzdeni sok száz hozzá hasonló pályázóval szemben.

Készítette: Posta Renáta

Címkék: elbocsátás, felmondás, adatvédelem, álláskeresés