Fekete öves megoldás a munkahelyi sértegetések ellen!

Ne kergessünk hiú ábrándokat, még a legpozitívabb és tehetséges emberek életében is előfordul, hogy sértegetések, provokációk érik. Sőt, talán ezeket az embereket többször is illetnek ilyen negatív megjegyzésekkel, hiszen a kevésbé tehetségesek, sikeresek, és emiatt igen frusztráltak körében irritáló tud lenni egy tőlük rátermettebb munkatárs. Ám a sértegetések intelligens kezelése is egy kiváltságos képesség, melyet - ha még nem alkalmazunk elég magabiztosan -, itt az idő elsajátítani!

Mi számít sértésnek? Például egy ilyen megjegyzés: "Mielőtt kinyitja a száját, talán gondolkodni is kéne..." Ne keverjük össze a tárgyilagos kritikával. A sértések a legkeményebb szóbeli támadások közé tartoznak. Megalázóak. Ráadásul nagyon könnyen lehúzhatnak bennünket a támadó alacsony szintjére, és már csak azt vesszük észre, hogy kétségbeesetten illetve elszántan birkózunk az "iszapban". Barbara Berkchan, elismert kommunikációs szakértő segítségével mutatunk egy módszert, amely a szóbeli támadások elleni legjobb fekete öves megoldás!

Íme 7 lépés a sértegetések leállításához!

1. Radikálisan változtassuk meg a viselkedésünket!

Ha megsértenek bennünket, azonnal és egyértelműen adjuk a másik tudtára, hogy túllépte a határt. Azonnal hozzuk létre védőpajzsunkat - melyet ebből a cikkből ismerhetünk meg - és legyünk szigorúak. Radikálisan változtassuk meg hangfekvésünket és beszédtempónkat is: váltsunk lassabb és nyomatékosabb stílusra! Ugyanis a támadónak a saját határozottságunk és személyes kisugárzásunk mutatja meg a határt.

Szakítsuk őt félbe szavakkal, és minősítsük viselkedését! Mondjuk ki: "Ön megsértett engem." Ne bocsátkozzunk vitába arról, hogy ez valóban sértés volt-e, vagy csak mi vagyunk túlérzékenyek. Erre nincs idő. Legyünk még élesebbek, és szólítsuk fel a támadót: "Elvárom, hogy bocsánatot kérjen ezért." Ez persze nem biztos, hogy meg is fog történni, sőt, elképzelhető, hogy a másik fél - miután kellemetlenné tettük a helyzetét -, tovább fog vergődni. Ne foglalkozzunk ezzel. Csak nyomatékosan ismételjük meg ez előbbi két mondatot.

2. Konfrontálódjunk!

Változtassuk meg az egész viselkedésünket! Mutassuk ki erőnket, és legyünk szigorúak! A legfontosabb, hogy húzzuk meg egyértelműen a határokat, és közöljük: nem hagyjuk, hogy így bánjanak velünk. Az előbbi két mondat helyett így is reagálhatunk: "Ez sértés volt. Fejezze be az ilyen megjegyzéseket!" vagy "Ha így beszél velem, akkor nem tárgyalok tovább magával. Fejezze be a sértegetést!"

3. Duplázzuk meg személyes erőnket!

Bármekkora erőt is mutat a támadónk, nekünk túl kell lépni azt. Kezdetben ez sokaknak nehézséget okoz, így érdemes begyakorolni előre:

Hozzunk létre egy különlegesen vastag védőpajzsot magunk körül.
Vegyünk fel olyan viselkedést, amellyel elítéljük támadónkat. Legyünk szigorúak és kemények!
Egyenesedjünk ki, legyünk nagyobbak és szélesebbek!
Lélegezzünk hosszan és mélyen! Ne is tartsuk vissza a levegőt!
Szigorúan nézzünk támadónkra, arcizmunk se rezdüljön! A szemünkkel fejezzük ki az elítélést!
Szófukarság - keveset beszéljünk, és nyugodtan ismételjük meg a kijelentésünket.
Ne bocsátkozzunk semmilyen vitába.

4. Az arcátlan támadót egyértelműen kell megállítani!

A másik fél nem érzi, hogy hol a határ. Nekünk kell meghúzni ezt a vonalat, és közölni vele, hogy mit engedünk meg, és mit nem. Ha abban a pillanatban nem állítjuk le a sértegetést, amikor ez megtörténik, akkor a támadó azt fogja hinni, teljesen rendben van a dolog. Fel is bátorítjuk ezzel a további sértegetésre. Ne akarjuk őt megnevelni! Csak következetesen ismételjük meg a fenti példamondatokat. Ne vitatkozzunk! Csupán ismételjük meg ugyanazt.

5. Várjunk, amíg elül a vihar!

Csak néhány kivételes helyzetben van annak értelme, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk a sértést. Akkor, ha a támadó fél egyértelműen elmebeteg, vagy éppen részeg illetve kábítószer hatása alatt áll. Azok, akiknek például hajlamuk van a kolerikus dührohamokhoz, és ilyenkor magukon kívüli állapotba jönnek, orvosi segítségre szorulnak. A dühroham alatt nem is lehet velük szót érteni. Az ilyen kitöréseket ne próbáljuk lekezelni. Szakítsuk félbe a beszélgetést, és távozzunk. Nincs értelme olyannal kommunikálni, akinek nem tiszta az elméje.

6. Így dolgozzuk fel a sokkot!

Időnként egy sértés olyan súlyos lehet, hogy sokkot kaphatunk tőle. Ennek első jele a zavarodottság, vagyis hogy nem tudunk tisztán gondolkodni. Ne tegyünk magunknak emiatt szemrehányást. Ne válaszoljunk mindenáron, inkább várjuk meg, amíg magunkhoz térünk. Az is jó megoldás, ha elhagyjuk a helyszínt. Senki sem kényszeríthet bennünket, hogy ott maradjunk, ahol bántottak. Lélegezzünk mélyeket, és próbáljunk megnyugodni. Beszéljük ki magunkból az esetet és az érzéseinket olyasvalakivel, akiben megbízunk. Ha kiírjuk magunkból, azzal is fel tudjuk dolgozni a sértő szituációt. Sportoljunk, mozogjunk, táncoljunk: az izzadással járó mozgás segít levezetni a stresszt.

7. Mondjunk le a bosszúról!

Ha bosszút állunk, azzal csak megerősítjük a támadó és a közöttünk lévő köteléket. Értékes energiát pazarolunk az illetőre. Biztosan ezt akarjuk tenni? Mint minden iránynak, a dühnek is van egy építő jellegű iránya, amelyet a saját javunkra fordíthatunk. Felejtsük el a bosszúvágyat, és alakítsunk úgy minden szituációt, hogy a saját kellemes közérzetünk legyen az első, és ne a támadóé.

Egy mintapárbeszéd a fenti szituációhoz:

Főnök: "Nem nagyon büszkélkedhet ezzel a munkájával. Végiggondolta ezt már, maga agyalágyult?"
Beosztott: "Valóban hibát követtem el. De nem tudom, mit ért 'agyalágyult' alatt?"
Főnök: "Ne tettesse magát ostobábbnak, mint amilyen. Nagyon jól tudja, hogy mit jelent ez."
Beosztott: "Ezzel a megjegyzésével megsértett!"
Főnök: "Micsoda mimóza lélek! Szarvashibát követ el, és még érzékenykedik!"
Beosztott: "Megsértett, és elvárom, hogy bocsánatot kérjen!"
Főnök: "Szálljon le a magas lóról! A maga hibájáért nekem kell tartanom a hátam."
Beosztott: "Hibát követtem el, belátom. Emiatt azonban nem hagyom magam sértegetni. Elvárom, hogy bocsánatot kérjen tőlem."
Főnök: "Még magának áll feljebb? Hibázik, és még én kérjek bocsánatot?!"
Beosztott: "Megsértett, és elvárom, hogy bocsánatot kérjen."
Főnök: "Nem maga mondja meg, hogy mit csináljak!! Talán lehetek mérges, ha hibás munkát adnak le, nem??!"
Beosztott: "A munkámat objektíven kritizálhatja, de nincsen joga megsérteni. Ezt nem engedem meg."
Főnök: "Na,... mindketten felidegesítettük magunkat, és megmondtuk a véleményünket. Most menjünk dolgozni."

A minta párbeszédből látszik, hogy a főnök végig próbálta megőrizni a méltóságát, és valahogy berekeszteni a kínossá vált beszélgetést. A lényeg, hogy a beosztott nem viselkedett megalázkodóan, és visszautasította a főnök sértését. Mindezt úgy, hogy közben nem lett fennhéjázó és sértő. Ám ehhez szembe kellett néznie a munkaviszonyból fakadó alá- és fölérendeltséggel. Határozottan kellett fellépnie, amivel a jövőre nézne tiszteletet és megbecsülést váltott ki feletteséből.

Ne feledjük: a munkaszerződéssel csupán munkaerőnket bocsátjuk áruba, és nem az emberi méltóságunkat! Ne féljünk feletteseinktől hasonló szituációkban sem. Kritikát kaphatunk, de arra senki sem jogosult, hogy sértegessen bennünket.

Forrás: Barbara Berkchan: Verbális önvédelem, Bionergetic kiadó.

Készítette: S. G.

Címkék: kolléga, munkahely, agresszió, kommunikáció, sértés