Így őrizzük meg a lelkesedést az álláskeresés során

András mérlegképes könyvelő, aktív német nyelvtudással és 2 hónapja keres állást.
Belefáradt - mondja -, unja, hogy nem kap visszajelzést és kezd belesüllyedni a cél nélküli hétköznapokba.

Az interjúkon nagyon "átjön", hogy ki az, aki már feladta, és bármit elvállalna, és ki az, aki valóban lelkesedik az állásért, és szeretne ott, pont azon a munkahelyen dolgozni - mondja Herczku Monika, a Profession.hu karrier-tanácsadója. Persze a látszat csalhat, és nem biztos, hogy a lelkesedés mindig töretlen.

Képzeljük magunkat az asztal másik oldalán ülő interjúztató helyébe, próbáljunk az ő fejével gondolkodni: ha én ülnék ott, vajon kit választanék? Az enerváltat, a látszólag már éppen feladni készülőt, vagy a másikat, akinek vannak ötletei, jókat kérdez, és látszik rajta, hogy tetszik neki a munka?

De hogyan lehet megőrizni a lelkesedést, ha már hónapok óta nem jön össze semmi sem? Íme 6 tipp, ami segíthet.

1. Adjunk magunknak időt, ha több pénzt szeretnénk keresni!

Lehet, hogy valaki nagyon szerencsés, és hamar jó állást talál. A többségnek azonban manapság ez nem megy túl gyorsan.

Számolhatunk úgy, hogy ha egy minimálbéres állást szeretnénk, akkor szánjunk rá 2 hónapot, ha olyan állásra pályázunk, ahol a bér 300 ezer forint/hó, akkor adjunk magunknak minimum 4 hónapot. Minél magasabb a jövedelem elvárásunk, annál több időt kell az álláskeresésre fordítani.

Ha András 240 ezer forint körüli fizetést szeretne, akkor legalább 3 hónapot rá kell rászánnia a keresésére. Különösen akkor, ha németül beszél, mert angollal valószínűleg hamarabb kapna lehetőséget.

    2. Amikor nekikezdünk az álláskeresésének, tűzzünk ki határidőket!

Például:
- Az önéletrajz megírása és ellenőriztetése: 1 hét.
- Az első hónapban: találkozó 15-20 emberrel, akik tudnak segíteni az álláskeresésében.
- A 2. hónap végére: bejutni interjú(k)ra.
- A 3. hónap végére: legalább 4-6 interjú részvétel.

Reggelente írjuk össze az aznapi feladatainkat, és tervszerűen haladjunk. Találjuk ki, hogy aznap hány telefonhívást fogunk lebonyolítani. Alakítsuk ki rutinszerűen, hogy minden reggel és délután ellenőrizzük az újonnan feltett állásokat például a Profession.hu-n.

3. Hatékonyan gazdálkodjunk az időnkkel!

A hirdetések nézegetése és az önéletrajzok küldése, valamint kapcsolatépítés a toborzó cégekkel hasznos tevékenység, de több oldalról érdemes becserkészni a munkalehetőségeket- véli a karrier-tanácsadó.

A fent említett példához visszatérve: rengeteg jól képzett és szakmailag tapasztalt könyvelő van a piacon. Egy-egy álláshirdetésre rengetegen fognak jelentkezni, nagyon nehéz kitűnni a tömegből.

András hatékonyan töltené el az idejét, ha régi iskolatársaival, volt munkatársaival, egykori főnökeivel, üzletfeleivel venné fel a kapcsolatot, mert így növeli az esélyeit, hogy valaki beajánlja valahová, vagy éppen hallott egy jó lehetőséget, hogy X cég is most keres egy könyvelőt. A férfinak az osztrák-német cégekről (tehát ahol kellhet a német nyelvtudása) kell egy listát készítenie, és ezeknek a vállalatoknak a honlapján megnézni, hogy keresnek-e esetleg könyvelőt. Ha nem keresnek, akkor is küldhet nekik egy önéletrajzot, az adatbankjukba.

4. Hetente egyszer értékeljük, hogy épp hol tartunk!

Gondoljuk végig, hogy milyen lépéseket tettünk azért, hogy munkát találjunk. Ilyen kérdéseket tegyünk fel magunknak: Mi hozott eredményt? És mi nem? Jó irányban haladok? Kaptam visszajelzést? Van-e valami biztató telefonhívás vagy interjú kilátásban?

Ha úgy érezzük, hogy nem haladunk, vagy megálltunk, akkor keressünk más utat, próbáljunk meg más megközelítési módot.

András kilistázta azokat a német vagy osztrák érdekeltségű cégeket, amelyek abban a kerületben vannak, ahol ő is lakik, mert a keresése elején számára fontos szempont volt, hogy a munkahelyére ne kelljen 30 percnél hosszabb ideig utazni. Rájött, hogy egyetlen visszajelzést sem kapott, ezért inkább taktikát váltott.

A legutolsó munkahelye egy kiskereskedelmi cégnél volt, így kilistázta a kereskedelmi cégeket, és őket kezdte bombázni önéletrajzával. Az utazással töltött időt is kitolta egy órára, látva, hogy nem fog könnyen álláshoz jutni.

5. Ne feledjük: "Ép testben ép lélek"

Az álláskeresés stresszes időszak, ezért érdemes odafigyelni arra, hogy mennyi időt töltünk naponta a számítógép vagy a tévé előtt, mit és mennyit eszünk és iszunk, illetve, hogy töltünk-e elég időt testmozgással, lehetőleg a friss levegőn.

A munkakeresés nehéz "foglalkozás", megzavarhatja a napi alvásunkat, felboríthatja a család életét a bizonytalanság. Ezért nagyon fontos, hogy amennyire csak lehet, figyeljünk oda magunkra.

A sport és a mozgás szerotonint termel, és ez az örömhormon is hozzájárulhat ahhoz, hogy kisebb feszültségben éljünk és kiegyensúlyozottabbak legyünk, még akkor is, ha életünk egyik legnehezebb időszakát éljük éppen.

András hétvégén nem foglalkozik az álláskereséssel, ad magának 2 napot arra, hogy a családja körében feltöltődjön, ilyenkor elviszi a lányait korcsolyázni vagy elmennek egyet túrázni a családdal.

6. Tanuljuk meg kezelni a visszautasításokat!

Nagyritkán ugyan előfordulhat, hogy hetek múltán jelez vissza egy cég, ám Herczku Monika tapasztalatai szerint ha 2 hétig nem kapunk semmilyen visszajelzést a jelentkezésünkre, akkor azt az állást felejtsük el. Az önéletrajz elküldése után általában érkezik egy általános üzenet, és ebben informálja a cég, hogy hány napon belül jelentkeznek, ha érdekesnek találják az önéletrajzunkat, vagyis ha van folytatás.

A nemleges válasz is jobb, mint ha nincsen válasz, de arra is fel kell készülni, hogy soha többé semmit nem hallunk a cégről. A 80%-os szabály érvényesül sokszor az álláskeresésénél, azaz minden 20 elküldött önéletrajz 80%-ára semmilyen reakció nem érkezik, a maradék 20%-ra lehet, hogy kapunk visszajelzést egy email vagy telefonhívás formájában.

A karrier-tanácsadó Andrásnak azt javasolta, hogy fogja fel a visszautasítást úgy, mint az értékesítéssel foglalkozók: minden "nem" közelebb visz a vágyott "igen"-hez, amely a nagy számok törvénye alapján is megérkezik hamarosan.

Címkék: munkanélküliség, álláskeresés, állásinterjú