Épít vagy rombol a munkahelyi verseny?
Egyes vélemények szerint a munkahelyi verseny miatt jól teljesítenek a dolgozók. Ám könnyen előfordulhat az is, hogy egy túlságosan jól teljesítő kolléga demotiválja a többieket.
Önnek ajánljuk!
Díjazzák a legjobbakat
A cég iránti elkötelezettséget is növeli, de azt is magával hozza, hogy a dolgozó „rátesz még egy lapáttal”, ha bizonyos időközönként díjat oszt ki a vezetőség a kollektívában. Azonban nem biztos, hogy az összes munkavállalót kell összehasonlítani, hanem érdemes a szervezeti egységek, az azonos beosztásban dolgozók közül kiválasztani a legjobb teljesítményt nyújtó embert – így lehet valaki „az év értékesítője” vagy épp „a hónap operátora” is. A díj természetesen valamennyi jutalommal is jár, ám fontos, hogy nemcsak az anyagi elismerés, hanem az a visszajelzést is nagyon értékelik a dolgozók, hogy a cég elégedett a munkájukkal.
A kiválasztás történhet a számszerűsített eredmények alapján, ám ha ez nem mérhető, akkor a munkatársak vagy a közvetlen vezetők szavazásával, de az összes alkalmazott megkérdezésével is. Sőt ha a szolgáltatási szektorban működik a vállalat, akkor akár az ügyfelek véleménye alapján is adható az elismerés.
Amikor nincs értelme küzdeni
A legtöbb ember számára a mérsékelt munkahelyi versengés az ideális. Egy élmunkás ahelyett, hogy ösztönözné a többieket, még ronthatja is teljesítményüket – állítják amerikai kutatók. A chicagói Northwestern Egyetem közgazdászkutatói a világ élgolfosainak 1999 és 2010 közötti tornateljesítményeit vizsgálgatták, és egyértelműen arra jutottak, hogy ha Tiger Woods is indult egy versenyen, a többiek rosszabbul játszottak, mint amikor nem volt ott – szemlézte a távirati iroda a The Sun cikkét. A kutatók szerint ennek az az oka, hogy a többiek önbizalma megsínylette Woods jelenlétét, nem bíztak abban, hogy győzhetnek, és emiatt eleve nem adták bele tudásuk legjavát.
A közgazdászok szerint a „Tiger Woods-effektus” érvényes lehet munkahelyekre is, ha akad olyan, akit állandóan – vagy a többieknél sokkal gyakrabban – a hónap dolgozójának kiáltanak ki. A kollégák eleve feladják a versengést, és nem adják ki magukból a maximumot – áll az eredetileg a Journal of Political Economy amerikai folyóiratban megjelent tanulmányban. A szerzők azt javasolták, hogy a munkahelyi vezetők legyenek körültekintőbbek, amikor valódi versenyre próbálják sarkallni beosztottaikat.
Történelme van a munkaversenynek
A munkaverseny nem ismeretlen Magyarországon. A szovjet mintájú sztahanosvista mozgalom azonban nem kizárólag a dolgozók teljesítményét díjazta, hanem azok kaphatták meg az elismerést, akik a fennálló rendszer ideológiáját is népszerűsítették. A mozgalmat Alekszej Sztahanovról, a Donyec-medence irminói tárnájának vájáráról nevezték el, aki az 1935. augusztus 30-ról 31-re virradó éjszakai műszakban 5 óra 45 perc alatt 104 tonna szenet menesztett, a norma által előírt 7 tonna helyett.
Hazánkban a második világháború után 16 200 élmunkásjelvényt, 1950-53 között pedig 115 ezer sztahanovista oklevelet osztottak ki. 1953-tól a sztahanovista cím helyét fokozatosan átvette a Kiváló Dolgozó kitüntetés. Összesen több mint 100 ezer munkás kapott élmunkás- vagy sztahanovista-kitüntetést. Ez utóbbi jelző azonban mára eléggé pejoratív töltetet kapott, azt a jelentést hordozza, hogy valaki normális munkakörülmények mellett megvalósíthatatlan teljesítményt ért el, és politikai hátszéllel jutott előre. Emellett sokan a kitüntetés túlzott akarása miatt tönkretették az egészségüket – belerokkantak a munkába.
