Profession

Reggel - enyhe gyomor-összehúzódás kíséretében - odafelé menet fejben újra lajstromba vesszük a múltunk mérföldköveit, felelevenítjük a cégről beszerzett információinkat, végigmérjük a toalettünket, egy utolsó simítást ejtünk a frizuránkon mielőtt határozott léptekkel a recepcióshoz mennénk, hogy jelezze a HR osztálynak: a jelölt megérkezett!

Pontosan és bölcsen

Állásinterjúra csak pontosan szabad érkezni! Az első rosta rögtön a recepción történik. A cégek "első vonalbeli" szaktársai azok, akik könyörtelenül felvésik az érkezésünk időpontját, amit mindenhol, minden esetben visszaellenőriznek a HR osztályról! Vagyis, ha csak egyetlen perccel jelentkezünk be később a megadott interjúidőpont után, már egy kis hátránnyal indulunk. Érdemes négy-öt perccel előbb érkezni, mert úgy mire átvágjuk magunkat a portán, a csekkoláson, a liften és a tárgyaló felkutatásán, már éppen ott is kell lennünk. Amennyiben várakoznunk kell, üssük el szemlélődéssel az időt, például mérjük fel: lenne-e kedvünk ebben a környezetben dolgozni?

Üdvözlégy

Amikor feltűnik "vallatónk", határozottan lépjünk felé egyet és azzal a lendülettel nyújtsuk a kezünket. Erősen megszorítani tilos, de még a női jelöltek is jobban kezdhetnek, ha határozottan fogják meg a HR-es kezét és nem csak hanyagul odalógatják azt. Ebben a pillanatban a találkozás első gesztusakor kell felvenni a szemkontaktust, ami a nevünknél és a kézfogásunknál is sokkal fontosabb. Mélyen, de nem tolakodóan nézzünk az interjúztatónk szemébe, magabiztosságunkat, bátorságunkat és elszántságunkat mutatva, amire igencsak szükségünk lesz az elkövetkező percekben.

Bevezetés

Foglaljon helyet! - és ezzel a mondattal kezdetét veszi a karrierépítésünk verbális aktusa. A velünk szemben helyet foglaló jó esetben előveszi az önéletrajzunkat és odakészíti maga elé; más esetben jobb, ha a felkészülünk rá, hogy nekünk kell egy példányt átnyújtani belőle ezzel is felkészültségünket jelezve. Közben kényelmesen foglaljunk helyet, mellőzzük a fészkelődést, kezünket, enyhén összefogva tegyük magunk elé. A telefonunkat semmiképpen ne hagyjuk bekapcsolva és még véletlenül se tegyük ki az asztalra - fontos hívást várva.

Legtöbbször egy közömbös, elterelő, vagy feszültségoldó kérdéssel kezdik a beszélgetést, mondjuk ezzel: könnyen ide talált? Eredményesek lehetünk, ha erre röviden, tömören, a sablonokat mellőzve válaszolunk úgy, hogy közben éreztetjük: rendben vagyok, kezdjük már. Ebben a stádiumban előnyös a válaszoló stratégiáját alkalmazni, vagyis mellőzzük a kérdéseket, hagyjuk ezt a szerepet az asszisztensre és ne rontsunk a helyzetünkön azzal, hogy nem oda illő dolgokról kezdünk el hosszasan fecsegni.

Tárgyalás

Az állásinterjún vörös posztó a HR-esek szemébe, ha azzal kezdjük: lehetnénk gyorsak, mert háromra rohanok egy másik interjúra. Hallottam olyan esetet, hogy a jelölt azért kezdett ezzel minden beszélgetést, hogy jelezze: lám-lám, ugye milyen kapós vagyok. Ám ez helytelen módszer és csak arról árulkodik, hogy az illető bizonytalan, ami a lehető legrosszabb pont.

A kérdésekre nagyjából fel lehet készülni, hiszen a témának könyvtárnyi irodalma van, de az emberi tényezőt sosem lehet előre kiszámítani, és ha valaki túlzásba viszi a rákészülést, sablonokkal, panelekkel kezd operálni, aminek nem lehet jó vége. Az interjúztatókat az bosszantja a legjobban, ha a jelöltek előre bebiflázott mondatokkal készülnek, és azokat puffogtatják. A "szeretem a kihívásokat", vagy "én tökéletes csapatjátékos vagyok" kijelentések többet ártanak a renoménknak, mintha aszfalt szlenget építenénk a mondatainkba.
Minden kérdés után számoljunk el háromig és csak utána válaszoljunk őszintén, mintha egy kellemes, tétnélküli beszélgetésben lennénk. A válaszokat nyugodt hangon, erős gesztikulációk nélkül, "hadonászás-mentesen" mondjuk el, ha lehet rövidebb, tömörebb mondatokban. A barokkosan-terjengős, nyakatekert körmondatokat kerüljük, mert azokból a hasznos információkat sokkal nehezebb kibányászni, ezért nem is vesződnek vele, egyszerűen elengedik a HR-esek a fülük mellett.
Semmilyen, még a provokatív "ugrasszuk ki a nyulat a bokorból" kérdésekre sem szabad ingerülten, sértődötten válaszolni. A jelentkező akkor tökéletes, ha úgy tűri az interjút, mint egy idegenlégiós katona a sivatagi klímát.

Még ha konkrétan rákérdeznek, akkor se mondjunk rosszakat az előző munkahelyünkről, vagy főnökünkről. Aki a korábbi munkáltatójával szemben indiszkrét, az megbízhatatlan, hűtlen, hálátlan, ergo alkalmatlan arra, hogy csapatban legyen.

Ajánlatos kérdezni is, készülhetünk előre is releváns, jól megfogalmazott kérdésekkel. Érdemes átböngészni John Kador amerikai karrier-tanácsadó "A felvételi interjú 201 legjobb kérdése" címmel összegyűjtött munkáját.

Néhány a legjobb interjúkérdésekből:

"Mit látnék, ha délután ötkor az iroda előtt állnék, és nézném a kijövő embereket? Mosolyognának? Senki nem jönne ki, mert szokásos a túlóra? Vinnének haza munkát?"

"Mit gondol, melyek azok a kompetenciák, amelyeket a vállalatnál fejleszthetnék, és amelyekben most nem vagyok erős?"

"Kitől tanulhatok a legtöbbet a leendő osztályomon?"

"Ha a próbaidő alatt rosszul vagy jól dolgozom, tudomásomra hozza ezt a főnököm? Hogyan fog nekem segíteni, hogy javítsam a teljesítményemet?"


Befejezés

Az interjú közelgő befejezését jelenti, ha szóba kerül a pénz. Egy igen érzékeny része az egész beszélgetésnek, mert az állások többségét azok nyerik meg, akik itt is ráéreznek az arányokra. Se túl kevés, se túl sok! - a szlogen! A cégnek van egy büdzséje, egy rögzített kerete, amibe bele kell férnie az új munkaerőnek. A beszélgetés folyamán figyeljünk az elejtett utalásokra és próbáljuk meg kitalálni a bérkeretet, mert az asszisztens könyörtelenül rákérdez a fizetési igényünkre. Erre csak határozottan, jelezve értékünk ismeretét kell egy intervallumot megjelölni. Ez is az a pont, ahol tudunk előre gondolkozni, s bekészített számokkal operálni. A tényleges bér, úgyis csak további megbeszélések folyamán dől el.
Ha partnerünk végét jelzi az interjúnak, ne akarjunk még gyorsan az elfelejtett és hirtelen eszünkbe jutó dolgokat bepótolandó kapkodva hozzáfűzni, ha eddig megfeleltünk lesz még alkalmunk rá, ha nem, már úgyis mindegy.
Egy köszönöm, kézfogás, mosoly és a viszontlátás reményében búcsúzunk - jó jelnek számít, ha lekísérnek a bejáratig.

Szerző: Hajós Dániel

Fotó: profimedia.hu

- Profession.hu